szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Húznak-nyúznak majd kikapnak

2015-01-12

Amikor először találkoztam szülészemmel, még semmit nem tudtam róla. Csak annyit, hogy felkapott, hogy csak kedves rokonom protekciójával tudtam hozzá bejutni, de hogy mennyire a természetes szülés híve, azt nem tudtam róla. Így aztán első találkozásunkkor szemrebbenés nélkül kérdeztem a kedves mosolyú doktor urat, hogy lehet-e nála császárral szülni, mert én olyan mérhetetlenül rettegek és én – bár sok millióan túlélték – nem fogom kibírni. Nagyot nevetett. És milyen igaza volt. Életem két legszebb emléke a két (normál) szülésem, nem cserélném el őket a császármetszés műtétjének emlékével.

Az OEP műtéti listájáról már írtunk korábban, az abortuszok kapcsán. Sajnos dobogós helyen van egy másik szülészettel kapcsolatos műtét, a császármetszés is. A műtéttel végződő szülések aránya kórházanként, országrészenként is nagy eltérést mutat. Ennek feltételezett okairól, hátteréről beszélgettem dr. Pálmai Bálinttal a Pálmai Rendelő szülész-nőgyógyászával.

Több tényezőtől függ, hogy ma Magyarországon hány császármetszést végeznek. Más a páciensek köre az ország más-más részein,például a roma lakosság esetében magasabb a koraszülések aránya. Ebből is adódhatnak  területi eltérések. Kórház és kórház között, még ha azok egy kerületben vannak is, szintén nagy eltérések lehetnek: a Szent János Kórházban, ahol dolgozom, például meddőségi központ is működik. Ma a gyermekek 3-4 százaléka születik mesterséges megtermékenyítéssel, márpedig ez a császármetszés társindikációját képezi. Ennek több oka van: egyrészt ilyenkor több az ikerterhesség, másrészt általában idősebb korú nők (30 éves kor felett a szülő nő idősnek számít) esetében kerül sor a mesterséges megtermékenyítésre, amely valamivel emeli a kialakuló komplikációk kockázatát. Ezek mind-mind okot adhatnak a császármetszésre, ezért nehéz összehasonlítani a kórházak mutatóit. Ma már egyre idősebb korban szülnek a kismamák, az elmúlt 15-20 évben több évvel növekedett az átlagéletkoruk.

Arról nem is beszélve, hogy intézményünkben van PIC (koraszülött intenzív centrum), ezért a környező kórházak osztályunkra küldik a hozzájuk érkező 24-35. hetes ellátásra szoruló kismamákat, akiknél gyakran császármetszést kell végeznünk. Így az ő statisztikájuk javul, a miénk romlik. Ez nem baj, mert a koraszülött szállításának legjobb módja a méhen belüli szállítás, csak ezért nem szerencsés méricskélni, hogy hol hány műtétet végeznek.

A szakmai protokoll is folyamatosan változik: olyan esetben, amikor 20 éve még nem műtöttünk volna, most esetleg ezt a megoldást választjuk a tapasztalataink és a változó szakmai ajánlások alapján.

Mennyiben járul hozzá a császármetszések növekedéséhez a rengeteg műhibaper?

Természetesen ez is közrejátszik, nem tagadom. Az orvosok kevésbé védettek, sok az alaptalan vád, és valóban, a félelem is a császármetszések számát növeli. Egyre több ügyvédi iroda alakul kifejezetten azért, hogy felkutasson olyan eseteket, amikor talán hibázott az orvos. A fő probléma ezzel az, hogy gyakran csak egy-egy eset kimenetelét ismerik, nem tudják mi és hogyan történt,a profit reményében azonban ők maguk keresik fel a szerencsétlenül járt beteget vagy hozzátartozóját.. Ezzel egyrészt gyakran a betegnek is kárt okoznak, persze ha van alapja, akkor hasznos is lehet, mert bizonyos tekintetben szakmai kontrollt jelent az orvosok számára.

Ha az anya meghal szülés közben, az azonnal hír, az orvosokra erőtpróbáló, lelkiismeretes munka esetén is árnyék vetül. Azt senki nem nézi, hogy hány életet mentünk meg nap-mint nap. A modern  orvostudomány segítségével az anyai halálozás töredéke lett a korábbinak: évente több ezer helyett, kb.10-15-en halnak meg szülés szövődményeinek következtében. Az anyai és magzati veszteséget a társadalmunk ma nem viseli el. Sokan nincsenek tisztában a várandós időszak és a szülés fokozott, gyakran az életet is veszélyeztető kockázataival, melyekről nem az orvos, hanem a biológiai létünk, esendőségünk tehet.   Az orvostudomány próbálja megelőzni, időben felismerni a kialakuló veszélyállapotokat, de sajnos  ezeket nullára csökkenteni nincs lehetőségünk. Ez olyan mint a bűnüldözés: a bűnözők mindig egy lépéssel a nyomozók előtt járnak.

Van olyan kórház, ahol kifejezetten küzdenek a császármetszések ellen. Ez lenne a megoldás?

Ez mindenhol így van: ha csak egy mód van rá nem műtünk. A felesleges császármetszés ellen küzdeni kell – tehát nem a császár ellen, csak a feleslegesen végzett ellen. A császár ellen küzdeni olyan lenne, mintha a vakbélműtét ellen küzdenénk, holott a vakbélgyulladás ellen kell küzdeni. Önmagában a statisztika miatt nem szabad a császármetszés  ellenében dönteni. Nekünk szülészorvosoknak is az a célunk, hogy az élettani folyamatok, mint a szülés, zavartalanul, különösebb orvosi beavatkozás nélkül történhessenek. Az orvos feladata a szülések kísérése. Amennyiben a szülés nem halad megfelelően és ezáltal kockázatossá válik az anya és/vagy a magzata számára, ekkor kell közbeavatkoznunk. Egyszerűbb esetben gyógyszerekkel is tudunk segíteni, de gyakran a császármetszés elvégzésére van szükség. Ilyen esetben, ha nem végeznénk műtétet, kockáztatnánk  az anyát vagy a magzatot – márpedig más életével senki sem játszhat.

Magyarországon szükséges-e konzultáció egy másik szülésszel műtét előtt?

Ma Magyarországon hierarchikus rendszer van: ha a szülész úgy látja műteni kell, akkor ezt  a szolgálatban levő legmagasabb szinten álló orvosnak  kell engedélyeznie.

Bele kell egyeznie az anyának?

Igen, kivéve, ha nem beszámítható, ha kiskorú, vagy ha életmentő műtétről van szó.

Farfekvés is ilyen, nem választhat?

Ez kizárólag szakmai kérdés, amelyet az orvosoknak kell eldönteni. Farfekvés esetén sok mindent kell mérlegelni, az hogy nem koponyavégű csak egy szempont. Mert mi is a különbség: amikor koponyavégű, akkor a baba feje átjön a kismedence bemenetén, szorosan körülveszi a szülőcsatorna. A köldökzsinór a magzat hasa és a lába mellett helyezkedik el. Ha viszont farral születik, akkor a feje mellett jön el a köldökzsinór, ami a medencebemeneten történő áthaladáskor nyomódik, ezáltal romolhat  benne a véráramlás. Ez életveszélyes helyzetet is teremthet. Nem kell elvetni a farfekvéses baba hüvelyi úton való megszülését, de kockázatosabb mint a koponyavégű.

Van-e előre az anya által rendelt császár? Egyetért azzal, hogy bármilyen egészségügyi ok nélkül végezzen császármetszést?

Magánklinikákon nagyon drágán ez lehetséges. Meggyőződésem azonban, hogy az élettani hüvelyi szülés az anya és a magzat testi és lelki egészsége szempontjából lényegesen kedvezőbb a császármetszésnél.  Császármetszésre akkor van szükség, amikor a hüvelyi szülés kockázata túlszárnyalja a műtét kockázatát. De egy szorongó, császárért könyörgő anya esetében, akit az előző szülése során komoly trauma ért,  szintén érdemes mérlegelni. Aki ennyire rettegve kerül a szülőszobára, annak valószínűleg nem is fog menni a hüvelyi szülés, ezért ilyenkor a lélektani szempontokat is figyelembe kell vennünk. Persze teljes körű tájékoztatás mindig szükséges, milyen kockázatokkal jár, milyen lehetséges szövődmények fordulhatnak elő. Mert azért a közhiedelemmel ellentétben, a császármetszés nem mindig egy sétagalopp.

Milyen szövődményekkel járhat, miről tájékoztatja ilyenkor a kismamát?

Léteznek korai és késői szövődmények. A műtét során nagyon ritkán, de sérülhet a húgyhólyag, a méhfal, sérülhetnek a belek, de akár a magzat is.

Későbbi szövődmény lehet a gyulladás, az atóniás, méhfal elernyedéséből származó vérzés. Az altatásból eredő életveszélyes Mendelson-szindróma, amikor gyomorváladék kerül az anya tüdejébe,  az altatásban történő műtétek kockázatát emeli. Többek között ezért is részesítjük előnyben a gerinc érzéstelenítést, hiszen az altatás  több és súlyosabb szövődménnyel járhat.

A fertőzés is egyike a később jelentkező szövődményeknek, ilyenkor az elfertőződő műtéti terület miatt gyulladás, láz, akár vérmérgezés, szepszis léphet fel. Aki császármetszést szeretne különösebb orvosi indok nélkül, ezekről is mind-mind tudnia kell.

Lelki következményei is lehetnek egy császármetszésnek? Megélhető kudarcként?

Amikor császármetszés történik, akkor a kismama nem aktív résztvevője a folyamatnak, csak történnek vele a dolgok. Míg a hüvelyi szülést ő hozza létre,ezért sokkal kevésbé kerül  kiszolgáltatott helyzetbe,  addig a császármetszés során  egy” darab húsnak” érezheti magát, amin valamit „szerelnek” az orvosok. Lába nem mozog, nem érzi az alfelét, meztelen, ez az egész nem egy kellemes helyzet. Sokan saját kudarcuknak fogják fel, azt mondják: Nem voltam képes megszülni a gyermekemet. Ez egy törés lehet a nő életében, megingathatja az anyaságában, főleg azt, aki mindenképpen át akarta élni a hüvelyi szülést. Lélektani szempontból szintén nem előnyös, hogy az újszülött, csak a műtétet követően és nem azonnal kerülhet az édesanyjával testközelbe. Óriási stressz a gyermeknek, hogy szabályosan kikapjuk a méhből, így nincs módja felkészülni a megszületésre. A vajúdás során ezzel szemben felveszi a magzathenger pozíciót, ily módon ő maga is aktívan részt vesz a születésében. Egyszer csak világos lesz, húzzák-vonják és már kint is van a hidegben, zajban, fényben, ahol azonnal levegőt kell  vennie. Még sosem csinálta, és nincs sok ideje megtanulni. Valószínűleg ez óriási stressz hatást jelent az újszülöttnek. A hüvelyi szülés során a méhösszehúzódások már kipréselik a magzat tüdejéből a magzatvizet, ezáltal is felkészítve őt az első légvételre. Császármetszés során ez nem történik meg, ezért az újszülöttek azonnali neonatológiai ellátást, megfigyelést igényelnek. A születésünk módja, körülménye valószínűleg az egész életünkre kihatással van. De nem szabad elfelejteni: a császármetszés segítség, sokszor életmentés, amely nélkül az anya és a magzat élete is gyakran veszélybe kerülhetne.

Császáros szülés után  születhet természetes úton a következő baba? Miért lehet ez is kórházfüggő?

Lehet, nincsen akadálya, pontosabban egy császármetszés után lehet, kettő után nem engedjük, csak a kismama saját felelősségére. A méh hegvonala ilyenkor már a szülési fájásoknak nagy valószínűséggel nem állna ellen, ezért nem szabad kockáztatni.

De van olyan kórház is ahol már egy császármetszés után sem engedik a kismamát hüvelyi úton szülni. Az osztályvezető főorvosok feladata egy-egy osztály szakmai és technikai felkészültségének a figyelembevételével a legbiztonságosabb betegellátási protokollok meghatározása, ennek köszönhető, hogy hasonló esetekben eltérő, de jó döntések születhetnek.

Mennyi idővel a császáros szülés után engedik a hüvelyi szülést?

Ha a fogamzás minimum egy évvel a szülés után történik. Ha ezen belül, akkor a döntés nagy körültekintést igényel.

Összességében az lenne a jó, ha erről a kérdésről egészségesebben gondolkodnának a kismamák, jó lenne ha tisztábban látnának, nem szoronganának annyira a hüvelyi szüléstől. Sajnos egyre jobban teret kap az a tévhit, hogy a császármetszésnek lényegesen kisebb a kockázata – pedig ez nem igaz, inkább más kockázata van. Az orvosoknak az lenne a legegyszerűbb, ha mindenki császármetszéssel szülne. Nem lenne éjszakai riasztás, munkaidőben, kipihenten, a napi műtéti programba illesztve operálnánk  kismamákat. De élettani, lelki szempontokat figyelembe véve nem ez a jó. Arról nem is beszélve, hogy nekünk is mekkora csoda minden egyes alkalom, amikor látjuk, ahogy szépen halad egy hüvelyi szülés: ha minden megy a maga útján, nem kell beavatkozni egyáltalán, anya-apa harmóniában, intim közegben válnak szülőkké. Zúdulnak az érzelmek – ez a műtőben, ahol nyolcan állnak körül, nincs így. De nem szabad elfelejteni: ott is egy csoda az új élet világrajövetele.

easyweb