szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Segítőt keresek – innen indulunk - 2. lépés a kockahas felé

2011-09-21

Miután türelmetlen vagyok és szeretnék már holnap legalább egy kilóval kevesebb lenni és ezért lehetőleg semmilyen áldozatot nem hozni, ezért úgy döntöttem a nyilvánosságot fordítom magam ellen és szétkürtölöm ország-világ előtt: kövér vagyok és le akarok fogyni. Így legalább lesz kinek bizonyítani, ha már egyedül nem megy. Ott lesz nekem élő lelkiismeretként az értem izgulók sokasága (mert remélem lesznek ilyenek).

Kezdjük azzal talán, hogy tudom mit csinálok rosszul de nem tudom nem rosszul csinálni. Úgy gondolom, hogy ha nem ennék ennyit (és ilyeneket) és hetente 2-3-szor sportolnék, nem lennének gondjaim a súlyommal és alakommal, sőt az a plusz tíz is lemenne. No hát ebből az állapotból az elmúlt fél év alatt nem sikerült kibillennem, pár sikertelen-komolytalan diétát tudhatok magam mögött, amelyektől inkább híztam mint fogytam.

 

És akkor a száraz tények, a meztelen valóság: 73 kg-ról indulok (170 cm magas vagyok, ha valakit érdekel kiszámolhatja a testtömegindexemet, én inkább nem teszem). Legvastagabb hájaim has-fenék-comb tájékán rakódtak le, de bőven van belőle a hátamon is és hónalj-felsőkar tájékon, sőt még a vállamba is bevág a melltartó pántja. Terhesen örültem hogy szépen egyenletesen eloszlott a zsírpárna, most minden négyzetmilliméterét utálom. A narancsbőr mint olyan nálam mesterműként van jelen és miután pár éve a naptól is óvom magamat, a látvány pazar: porcelán narancsbőr.

A súlyfeleslegemből adódóan vizesedik a bokám a melegben és egyesek szerint még horkolni is tudok. Ugye nem kérdés miért akarok lefogyni?

A helyzet az, hogy étvágyam és étkezési szokásaim megmaradtak a terhesség-szoptatás idejéről. Mint ismeretes, plusz 23 kilóval vonultam a szülőszobára…

A legdurvább felfedezésem, hogy bármikor, bármiből bármennyit meg tudok enni. Nincs éhség érzetem és sajnos nincs telítettség érzésem sem, csak simán folyamatosan étvágyam van és szabad, kontrollálatlan bejárásom a hűtőszekrénybe és spejzba. Sosem kívánok semmit úgy igazán vagy különösebben nagyon, de ellent sem tudok mondani semminek, olyannyira, hogy még a gyerek elcsócsált, földre lehullott túrórudi maradékát is hajlandó vagyok megenni. Hogy miért? Nem tudom… de jelentkezzen aki igen.

Így hogy a kajákból nem válogatok és bármikor bármi jöhet elég nehéz diétás étrendre ráállnom.. Nagyon szeretem a salátát, de a kolbászt is (sőt, a szalonnát is). Egyre lustább vagyok főzni, ezért törzsvendég vagyok számos kifőzdében. Szerencsére inni főleg vizet iszom és nem vágyom a cukros löttyökre, de a napi két kávéért remegek. De jól tudom, hogy nem iszom eleget, és nehezemre esik másfél-két litert inni, még kánikulában is (ez azért különösen rossz, mert a hiányérzetet kajával pótolom, ahelyett hogy vizet innék amitől legalább nem híznék). Szeretem a gyümölcsöt, de a csokit is és nem bírok kikerülni a manner ostya-jóreggelt keksz és túrórudi háromszögből. És hogy a legrosszabbat is említsem, esténként hihetetlen mennyiségeket tudok vacsorázni, utána meg mint valami jutalom nyomok be valami édességet. Ha már csak ezt el tudnám hagyni, simán fogyásnak indulnék J. De nem tudom.

Miután a legfőbb feladatom, hogy a családomat tápláljam, ezért magamat is táplálni igen könnyű feladat. És miután folyton rohanok, hajlamos vagyok az egyszerűbb, megszokottabb és könnyebb kajákat tálalni mint sem az egészséges és diétásakat. Így aztán ahogy a gyerekek cseperednek a sok kajától, én is úgy szedem magamra a kilókat.

Szeretek sportolni, de nincs rá időm dumával ez is mindig elmarad. Pedig csak elhatározás kérdése, hogy a férjem szavaival éljek. Az elhatározás meg van, az esemény még sem jön létre, de erről majd egy külön posztban szólok bővebben.

Úgy érzem tök egyedül vagyok a problémámmal, ezért segítőt keresek. Hát ezért a blog, hogy támogatókat és társakat találjak, hogy a 38-as ruhatáram végre ne árván, szekrényszagúan és gyűrődve porosodjon valamely ikeás dobozban, hanem feszes combom és kerek fenekemen simulva irigy tekinteteket vonzzon. Hm, de jól hangzik!

Ui: mielőtt bárki azt gondolná hogy kóros testképzavarom van, jelentem hogy nem. 30 fölött a két gyerek nálam nyomot hagyott és nem akarom, hogy ez az alak legyen a következő ki tudja hány évtized meghatározója. Igenis kövér vagyok de nem akarok az lenni!

A következő részt itt olvashatod.

Címkék:
fogyókúra, sport
easyweb