szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Meg nem született babák

2013-03-18

Majd újra terhes leszel! Majd a következővel nem lesz semmi gond! Azokat, akiket várandósságuk valamely szakaszán elveszítik a babájukat, a környezetük általában ezekkel a szavakkal „vigasztalja”. Pedig a felejtés, pontosabban az agyból való kitörlés nem jó megoldás. A búcsúra szükség van

Singer Magdolna, ezeknek a nagyon korai búcsúknak a szakértője.

 

Singer Magdolna: Először haldoklók mellett önkénteskedtem vagy tíz évig, és csak később fordult az érdeklődésem a gyász felé. Elvégeztem a gyásztanácsadó képzést a Napfogyatkozás Egyesületnél, amelyet még Polcz Alaine és munkatársai hoztak létre. Ő volt az én nagy tanítóm is. Elkezdtem egy kolléganőmmel gyászfeldolgozó csoportokat vezetni a Budapest Hospice Házban. Nyolc évig vezettünk közösen csoportokat, akkor ketté váltunk, mert én olyan csoportot indítottam, ahol kisbabájukat elveszített szülőknek segítettem. A pre- és perinatális veszteség pedig azért lett a szakterületem, mivel a férjem a háborítatlan szülés, születés mozgalmában tevékenykedett, és sokat dolgoztunk együtt, adta magát a lehetőség, ha én a hospice-ban a halállal, gyásszal foglalkozom, akkor talán itt is ebben tudok segíteni. Interjúkat kezdtem készíteni perinatális veszteséget elszenvedett szülőkkel, továbbá elmélyedtem a szakirodalom tanulmányozásában.

Az évek során Singer Magdolna több könyvet is írt azokról a családokról, melyekben egy kisbaba nem születhetett meg. Az interneten is rengeteg ilyen történet olvasható. Amikor valaki elveszít egy kisbabát, a legtöbb "jó" tanács arra irányul, hogy mielőbb felejtse el és essen teherbe.

S.M.: Sajnos az orvosok is elkövetik ezt a hibát, ezzel az útravalóval bocsátják haza az anyát a kórházból. A helyes válasz az lenne, hogy orvosi értelemben X hét, hónap múlva jöhet a következő várandósság, azonban csak akkor, ha lelkileg már felkészültnek érzi magát az anya. Ajánlatos elgyászolni azt a kicsit, aki nem születhetett meg, vagy meghalt születésekor. Ez fél évtől egy évig is terjedhet. Ha nem ez történik, megesik, hogy az anya végigszorongja a várandósságot, sőt, elakadhat a szülés folyamata is. A kisbabának is az a jó, ha örülnek neki, nem pedig ha az édesanyja retteg és gyászol. Végül pedig e felé a gyermek felé egy olyan elvárás irányul, hogy kárpótolja a szülőket, enyhítse a gyászukat. Ezt nevezik pótgyermek szindrómának.

Vannak szülők, akiknek a gyereke egy élettel összeegyeztethetetlen betegség miatt nem születhetett meg, vagy születés után azonnal meghalt. Ez a fajta gyász sok tekintetben különbözik a már ismert ember elveszítésének fájdalmától. Még nem ismerjük a gyerekünk természetét, nem tudjuk milyen színű a haja, milyen a hangja és hogy hogyan kacag, nincsenek közösen megélt élmények, emlékek.

S.M.: Ilyenkor sokkal inkább egy álmot, reményt, a jövőt kell elgyászolni, mint egy valós személyt, bár a várandósság alatt már kialakul a kötődés, a szeretet-kapcsolat is. Sérül az anya kompetenciaérzése, kudarcként éli meg a történteket, alkalmatlannak az anyaságra, feleség szerepre. Gyakran a már meglévő gyerekkel kapcsolatban is rossz anyának érzi magát. Különböző a környezet viszonyulása is: nem ismerik el ennek a gyásznak, fájdalomnak a létjogosultságát: „Fiatalok vagytok, majd lesz másik” – mondják a jó szándékú vigasztalók, mintha fogyóeszköz lenne a gyermek.

A kórházak sincsenek felkészülve az anya gyászára. Sok helyen értetlenül állnak a kérdés előtt: miért akarna elköszönni az anya 20 hetes magzatától? Egyes kórházak az anya szeme láttára teszik ezeket az apró babákat vesetálba, az hogy a szülő eltemetheti a gyermekét fel sem merül.

S.M.: Noha törvény írja elő a búcsúzás lehetőségét, ezt legtöbb korházban nem teszik lehetővé, nem csak pár hetes, de érett kisbaba esetében sem. Gyönyörű hajas babákkal elszaladnak, megfosztva a szülőket az ismerkedéstől és a búcsútól. Az egészségügyi személyzet úgy gondolja, ezzel segít, azonban ellenkezőleg, így nehezebb a feldolgozás.

A legborzasztóbb helyzet az, amikor a szülőnek kell döntenie a benne élő gyermek életéről. Vannak beteg babák, minden valószínűség szerint a saját születésüket sem élik túl, vajon ki kell-e hordani ezeket a babákat vagy be kell fejezni a várandósságot még idő előtt? Kegyetlen döntés.

S.M.: Egy egész könyvet írtam erről, és hozzá egy alapos bevezető tanulmányt, amit ajánlok azoknak, akiket ez a téma behatóbban érdekel.

Az biztos, sokkal több segítséget kellene kapniuk azoknak a szülőknek, akiket ilyen csapás ér, segíteni a döntés meghozatalában, és a döntésük következményeinek a viselésében – bármi legyen is az.

 

A segítség egy formájáról adunk hírt néhány nap múlva.

 

Címkék:
gyász
easyweb