szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

Örülök, hogy megtaláltál bennünket, köszöntünk a b.boom szülőszobán!

Ha itt vagy az azt jelenti, hogy neked is fontos hogy csinos kismama légy, hogy ne csak megtörténjenek veled a dolgok hanem igazi szereplője legyél kismamaságodnak, hogy az új trendekről időben tájékozódj és hogy olyantoktól értesülj várandósságról és szülésről, akik valóban átélték mindezt. Regisztrálj a szülőszobán, hogy elsőkézből kapj információkat a b.boom akcióiról és hogy nyomonkövesd terhességed állomásait. Ha van kérdésed, témaötleted, vagy épp kismamanaplót írnál nekünk, ne habozz, jelentkezz!

 Nos, szobatisztaság megy már?

2014-10-24

Olyan ez mint a szoptatás. Na és van tejed? Na és szobatiszta már? Mi köze hozzá a piaci lángossütőnek vagy a BKV-ellenőrnek? És miért teszi fel a védőnő olyan szigorúan ezt a kérdést, hogy az ember szégyellje magát, amiért még nem? Vagy miért súgja oda a nagypapa aggódó, de inkább neheztelő arccal, hogy megoldódott-e már végre ez a dolog 4 éves korra?

Apapara blogjában a következetlenségről, a dolgok teljes félreviteléről ír. Amiket bizony egytől-egyig mi felnőttek követünk el. Aztán a gyerekre haragszunk.

(tovább...)

 Beszoktak az óvónők

2014-10-09

Való igaz, nem csak a gyerekeknek kell beszokni bölcsibe, oviba, iskolába, hanem a rájuk felügyelő, őket oktató gondozónak tanerőnek is. Soha nem gondoltam még végig a dolgokat erről az oldalról: hogy ott az a sok idegen gyerek és meg kell őket szokni, ismerni. Apaparáéknál sikerült, mázlijuk van. Tudnék ellenpéldát is mesélni, hamarosan meg is teszem. Csak előbb éljük túl az egyetlen beszokni nem tudó és nem is akaró tanár rombolását.

(tovább...)

 Siettetni a gyereket?

2014-10-02

Írtam már arról, hogy mennyit siettetem a gyerekeimet - folyton rohanunk, pedig miért nem lehet a vasárnapi kirándulás közben megnézni milyen nyomot hagy a bot a földben? Miért kell a kitűzött 9,4 kilométert teljesíteni, mi van akkor ha előbb lesz vége a túrának? És ezek csak a mai példák. Apapara arról ír, hogy ő már nem sürget, csakis vészhelyzetben. Irigylem és jó lenne magunkévá tenni ezt a felfogást.

(tovább...)

 Apa mindenben a leg

2014-09-04

Nálunk az apakép az olyan, hogy "jöttem szerelni, van valami javítanivaló?" Hiszen "a mi apánk" mindent megjavít: fúr, farag, ragaszt és még szerszámai is vannak egy szép nagy kofferban. Mindenhez hozzászól, ha ért hozzá, ha nem, szóval nyilván okos is. Jár sportolni, ergó sportos is. És még haja is van. Ilyen a tökéletes apakép? Apapara vívódásai arról a pillanatról, amikor a gyerek rájön, hogy nem az ő apja a legszebb/legokosabb/legügyesebb/legerősebb.

(tovább...)

 El innen?

2014-06-12

Itthon a szociális védőháló alatt, az ismert környezetben, vagy el innen, normálisan működő rendszerekbe? Nem csak az Apapara blog írója, én is rengeteget gondolkodom ezen: feláldozzam-e a saját életem azért, hogy a gyerekeimnek már jó legyen? Menni kéne vagy sem?

(tovább...)

 Ér dühösnek lenni!

2014-05-15

A gyerekek reggel nem hajlandók felöltözni. Ha végre elvonulnak, akkor minden darabért egyenként kell könyörögni. Este könyörögni kell, hogy menjenek fürdeni. Aztán, hogy szálljanak ki. Időnként (gyakran) elfogy a türelmem, hangom az égbe csap. Nem baj, a szakértő most azt mondja: Akadjunk ki bátran! Hallgatok rá.

(tovább...)

 Tudod, mit csinál a gyerek nélküled a bölcsiben/oviban?

2014-03-27

Amikor két éves gyerekemet először hagytam a bölcsődében, úgy éreztem az együtt töltött két év egy pillanat volt csupán. Azt kérdeztem magamtól: azért szültem, hogy utána beadjam egy ilyen neveldébe? Ahol azt sem tudom mi történik vele?

Ma is megesik, hogy az óvodába érkezve valami sebesülést találok a gyereken. Sírtál? Sírtam. Nagyon? Nagyon. Én meg közben hol voltam, mit csináltam - kérdezem magamtól. Lehet, hogy épp nagyokat nevettem a kollégáimmal, amikor ő meg itt sírt. Dunsztom sincs mi van vele egész nap. Az apapara blog írójának sincs. Ahogy szülők millióinak sincs.

(tovább...)

 Diagnózis és AHA-élmény

2014-03-07

Apapara azt írja, hogy „a jó diagnózis ugyanis útmutatást ad a jövőre és megértést, helyrerakást, elfogadást és - bár frászt kapok ettől a meglepően népszerű kifejezéstől - AHA-élményt a múltra. Hirtelen az embernek összeáll a kép, hogy a gyereke nem bosszantásból, vagy szófogadatlanságból nem alszik és még csak nem is azért, mert félrenevelted, hanem egyszerűen azért, mert sok a dopaminja. És nem azért nem szólt iskolába indulás előtt, hogy mindenkinek be kell vinnie szobanövényt, mert feledékeny, figyelmetlen, hanem mert Aspergeres, tehát tényleg azt hiszi, hogy ami az ő fejében benne van, az a másik fejében is ott van.” Nagyon egyetértek. A baj csak az, hogy ha nem lapozom napi rendszerességgel a szakirodalmat, akkor ezt úgy elfelejtem mint a pinty. És akkor ahelyett, hogy megértő lennék, felbosszantódom. Mondok egy példát.

(tovább...)

 Színház gyerekkel - milyen élmény a szülőnek?

2014-02-27

Bár felnőtt darabra minden szökőévben jutunk csak el, a gyerekek színházba járatását fontos feladatként tartom szem előtt. Mivel csakis mások által ajánlott darabokra járunk, viszonylag ritkán nyúlunk mellé. Személyes kedvenceim a Fehérlófia a Bábszínházban és a Hang-villa titka a Centrálban. De láttunk már remek Bárány Boldizsárt a Radnótiban. Persze, amíg kicsik voltak a gyerekek, sok rettenetes kultúrházi előadásnak nevezett valamin vettünk részt: ahol 'szervusztok gyerekekkel' kezdődik az előadás, sokszor már futottam is volna el. De a babaszínház blődségei után a 6-8 éveseknek szóló remek előadásokhoz érkeztünk. Apapara még nem tart itt, bár ő is látott már olyan darabot, mely mind a 2 évest, mind őt, elvarázsolta.

(tovább...)

 Anya mindig közbeugat

2014-02-20

Folyton rászólsz a gyerekre?  Nem hagyod őket veszekedni? Sajnos én gyakran esem ebbe a hibába, amikor már nem bírom a gyerekes civódását, ordibálását, játszmáit hallgatni. Közbeavatkozom, holott még nem folyik a vér, nem verik egymás fejét a padlóba - én meg, ahogy az Apapara írja, jól közbeugatok. Lezárom a kofliktust, nincs alkalmuk ketten megbeszélni. Pedig nem kéne. Ezért.

(tovább...)

 Két hónap vagy két év otthon?

2014-01-30

Franciaországban két hónapot, itthon két évet töltenek az anyák otthon  gyerekeikkel. Én szerintem még fel sem ocsúdtam a szülésből és gyereknevelés okozta sokkból a második hónap végére, a francia nők meg már vissza is térnek a munkahelyükre - otthonlét letudva. A munkahelyen nem alszanak el, nem lebukott ruhában mennek, érdemi munkát végeznek. Előttem rejtély, hogy erre miként képesek. Melyik a normális? Van egyáltalán ilyen kategória? Az apapara blog eheti témája a különböző nemzetek gyereknevelési szokásai.

(tovább...)

 A mama altat! Nem te!

2013-11-21

Van az úgy, hogy csak az anya kell. (meg persze van amikor csak az apa) Lettem én már ellökdösve játék mellől. de az apa is kapott már ezt-azt, amikor ő kért puszit, látva hogy én mennyit kapok. Ezt lehet rossz néven venni, lehet elleni küzdeni, én biztos a könnyebb ellenállás és a kevesebb sírás és ordítás irányába megyek. Ha nem kellek, majd kellek később, máskor. Apapara küzdelmei nagyon roszuleső, ám nyilván nem komolyan gondolt mondatok ellen.

(tovább...)

 Padon ülő, overprotektív, túlkompenzáló

2013-11-07

És még sorolhatnám: juhász, dunsztja sincs, infantilis, trendszetter. Ezek bizony játszótéri szülőtípusok. Én is írtam már korábban róluk, most az apapara blog íróját ihlette meg ez a környezet.

(tovább...)

 Fullad a gyerek? Hívjon egy másik számot!

2013-10-31

Amikor fullad a gyerek és a telefonon hívott mentők/ügyelet/bármi már a harmadik újabb telefonszámot adja, az állati kiakasztó. Kórházas élményem nekem is volt nemrég, de a hirtelen, pánikszerűen érkező baj sokkal rosszabb lehet. Az Apapara írója ezen a héten nem elmélkedik, hanem beteg gyereket szállít kórházba.

(tovább...)

 A kompetensen dacos kétéves nyugodtan firkáljon a falra

2013-10-24

Egyik ismerősömnél láttam, hogy az overállban hazaérkező gyerekek egészen egyszerűen nem voltak hajlandók levetkőzni - onnantól kezdve másfél órán át nagykabátban, vastag nadrágban játszottak a 25 fokos lakásban. Bár végülis ettől valóban nem szenvednek egészségkárosodást (míg mondjuk a fordítottjától igen), én mégsem hagynám: hiszen az óvodában, az iskolában sem tehetik ezt meg, valamint a hótkosz nadrágban ne fetrengjen az ágyán. Van akit ez nem zavar, gyanítom, hogy ők nevezték át a dackorszakot is: ugyanis annak új, tudatos szülők által adott neve a kompetenciakorszak. Hogy az eufemizálással ki mit nyer, illetve mennyire lehet szabadjára engedni a gyereket, erről szól az apapara blog újabb bejegyzése.

(tovább...)

 Apa vagyok, vállalom!

2013-10-10

Én nem, én anya vagyok, de az apapara blog eheti bejegyzése az apa-férfi kettősségről szól. Ez a kérdés a nőket is érinti, szerintem jó is ha érinti. Aki túlzottan belemerül az anya-vagyok-nem-nő szerepbe, az könnyen ott találhatja magát feladat nélkül egy pár tizenéves gyerek anyukájaként. Kell a nő is, akinek van munkája, hobbija, barátai, kedvelt időtöltése - nem szabad erről lemondani, ezzel együtt válhatunk csak jó anyává. Szerintem.

(tovább...)

 Unatkozni jó!

2013-09-19

Micsinájjak - kérdezi a 8 éves,  miközben tiniket megszégyenítő módon vergődik a kanapén. És bizony pár hónapja ilyenkor még azt mondtam: olvass/rajzolj/társasozzunk. Később a micsinájjak azzal egészült ki: ne mondd, hogy olvasak, rajzoljak, társasozzak. Ma már nem mondok semmit, de ebből a könyvből is tudom már, hogy unatkozni hasznos. Mindig is sajnáltam a hatféle edzésre járó kisiskolásokat, a négyféle klubba járó csecsemőket és mindenkit, akinek cak egyszer is játszóházba kell mennie. Nagyon egyetérek apapara eheti posztjával.

(tovább...)

 Nagypapa - elképzelve

2013-09-12

Az én fiaimnak két nagymamája van, egy anyai és egy apai.

Az én fiaimnak két nagypapája van, de mindkettő az én oldalamon: apukám és anyukám új férje.

A férjem apukáját nem ismertem - sem én, sem a gyerekek, hiszen réges-rég meghalt. Valószínűleg férjem is hasonlóan érez, mint az apapara írója, talán hasonló helyzetekben gondol rá - bár még sosem mondta. Most elmegyek megkérdezni.

(tovább...)

 Kézzelfogható tanácsok nem jól működő gyerekek szüleinek

2013-08-29

Tegnap este a kisebbik gyerekem a vacsorához leülve közölte: én virslit akarok enni! Virsli nem lévén otthon, megpróbáltam neki elmagyarázni, megmutattam a hűtőt, elmondtam, hogy előző este virsli volt és nem kéne minden nap ezt a remek, tápanyagban dús eledelt enni - eredmény nélkül. Ő csak ordított a virsli után. Ehhez hasonló helyzetek tucatjait éli át a kisgyerekes szülő - játszmák, melyeket túl kell élni. Az apapara blog konkrét tanácsai: mit ne tegyünk (semmiképp nem menjünk le virsliért a boltba) és mit tegyünk, hogy békébe tölthessünk el egy vacsorát. Vagy egy életet.

 

(tovább...)

 A hiszti, ami épít

2013-08-15

Nem kell tökéletesnek lenni, nem kell szuperszülőnek lenni, elég ha elég jók vagyunk. A hisztiző gyerek egy próbakő, ha úgy fogjuk fel, mint a szülőfejlődés része, akkor még nyerhetünk is vele - pszichológusként talán könnyen mondja ezt az apapara blog szerzője. Én még sosem éreztem, hogy a tehetetlen düh, ami elborít, valami jót szülne...

(tovább...)

 Apás dalok

2013-08-01

Volt már bejegyzés a diafilmekről, a gyerekdalokról és a mesekönyvekről, most íme egy bejegyzés azon dalokról, melyekban valamiképp szerepet kap az APA. Az Apapara blog legújabb gyöngyszeme.

 

(tovább...)

 Pihentető-e a gyerekkel nyaralás?

2013-07-18

Apapara szerint nem. Szerintem sem. A szülői feladatok ugyanúgy megvannak, gyerek után futkosni, megfelelő tápértékű ételt keresni (te beérnéd egy dinnyével is), alvásidőben árnyas helyet keresni, este nem kimozdulni. Persze azért lehet vele a tengerparton várat építeni, leenni magunkat fagyival és összebújva aludni a strandon. És ez azért jó.

(tovább...)

 Pszichológushoz jár a pszichológus

2013-07-11

Minden gyerekkel járni kell valahová. Mi a naggyal mozgásfejlesztésre, pszichodrámára a beilleszkedési dolgok miatt, a kicsivel pszichológushoz és újabban kineziológushoz a kaki-gondok miatt. Ritkán gondolok arra, hogy nekik, a segítőknek is kell néha segítség. Éppen most olvastam ki egy könyvet a pszichoterapeutáról, aki maga is rendszeresen jár pszichoterápiára. (Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka) Az apapara blog pszichológus szerzője ebben a posztjában arról ír, hogy ő is pszichológushoz jár.

(tovább...)

 Disztingváljon-e a kétéves?

2013-07-04

Bár kakitéma már nálunk is volt itt a szülőszobán terítéken, most lássuk egy kicsit más feldolgozásban: az apapara blog bemutatja a kakit, a pukit, a böfit - csak egy kicsit másképp.

(tovább...)

 Elmenekülhet-e az apa?

2013-06-27

Hol csúszik félre a családi élet? Miért ül mindenki a saját számítógépe előtt, miután lefeküdtek a gyerekek? Miről beszél egy házaspár? És a legfontosabb: elmenekülhet-e az apa? - az apapara blog szerzője színházba ment és ezekkel a kérdésekkel szembesült.

(tovább...)

 Mindent feladsz a gyerekért?

2013-06-20

Ismerek családokat, ahol a gyerek ún. vendég a háznál - azaz a szülők már berögzült szokásai egytől-egyig megmaradnak, alkalmazkodjon aki később érkezett: a gyerek. Mi ezt az első években jól eltoltuk és elborzadva tekintettünk fenti nézet hangoztatóira. Mindent a gyerek elé rendeltünk és most, hogy már némileg visszakoznánk, kicsit önzők lennénk, nem találunk náluk megértésre: ha eddig így volt, most miért nem így van? Apapara blogja a szülői önzöségről és önfeláldozásról.

 

(tovább...)

 Magyarázunk, kérlelünk, kreatívkodunk

2013-06-13

Anyám elhűlve nézi, hogy hogy beszélnek velem a gyerekeim. Én is jól emlékszem, hogy egyszer azt merészeltem mondani neki olyan 5 éves koromban, hogy csúnya vagy és ezután a sarokban álltam vagy fél órát. Emlékszem a sarokra. Amit mondtak a szüleim az úgy volt.

Én nem tudom mi törént, de nálunk a gyerekek visszapofáznak, rámütnek, nem fogadnak szót - mi meg mit teszünk? Folyamatosan magyarázunk, már unom a saját hangom, de csak mondom, hogy mit miért nem. Apapara sincs ezzel másképp. Pedig egy kétévessel könnyebb! :)

(tovább...)

 Egyenlő-e a két szülő?

2013-06-06

Amikor kisfiam éveken keresztül azzal boldogított minket, hogy 5-kor kelt, akkor felváltva keltünk az apával - egyik reggel ő, másik reggel én - akkor sokan elcsodálkoztak, hogy hogyhogy az apa is felkel? Hát hogyhogy hogyhogy? Ő is a felmenője, nem? Ő nem kelhet? Ráadásul akkor már én is dolgoztam, mert nem csecsemőkorában csinálta ezt a kikészítő mutatványt - pont ugyanannyit ásítoztam én is a munkahelyemen az én reggeleimen, mint ő az övéin.

Apapara ezen a héten a nemi egyenlőtlenségekről ír.

 

(tovább...)

 Pszichedelikus horror a könyvespolcon

2013-05-23

Kedvenc mesekönyvem a Graffaló: jó a sztori, jó a történet vezetése, a rímek, a humora. Nem tudtam ráunni pedig olyan 6 éve folyamatosan mesélem. Vannak mesék melyektől a víz kiver: ilyen Bogyó és Babóca, de Anna és Peti is 3 év folyamatos mesélés után idén önkéntes számüzetésbe vonult a polcunkról. Az Apapara blog érdekesen kategorzálja a mesekönyveket...

(tovább...)

 Környezet, gének, mindkettő?

2013-05-16

Mi számít: a genetika vagy a környezet? Mitől függ, hogy milyen lesz a gyerekem? Nyilvánvalóan a kettőtől együtt, de mégis melyik a fontosabb? Apapara erről elmélkedik.

(tovább...)

 Minimumfogyasztás a gyerekbarát hely összefüggései

2013-05-02

A kismamák olykor csoportokba verődve bizony odaszoknak egy jó kis kávézóba. Nyilvánvaló, hogy délelőtt 10 és 12 vagy délután 4 és 6 között nem fogják végigenni az étlapot és az apró gyerekek sem fognak a kínálatból tízóraizni/uzsonnázni. Azért annyi jóérzés mindenkiben van, hogy nem fog üres asztal felett csacsogva melegedni, egy-egy tea, limonádé, kakaó mindenkinél ott lesz. Van azonban olyan kávézó, ahol megelégelték a kismamatalálkozókat: minimális fogyasztást írtak el. Apapara dühöng. Megértem.

(tovább...)

 A szörnyűséges kétéves

2013-04-18

Jah, ez már a dackorszak, legyint rá a meghatározott mintájú pokrócért ordító egyévesre a néni a villamoson. Pedig AZ még nem az igaz. AZ csak két éves kor körül jön el. Kérdés, hogy mikor múlik el. Múltkor egy pszichológustól megtudtam, hogy nem kezeltem jól egyik gyerekem dackorszakát sem, ezért a 4 és 8 évesem megkésett dackorszakban van. Aha.

Apapara biztos felismerné előbb, hogy nem múlt el aminek már el kellett volna. De kétévesen még csüdig benne vannak.

(tovább...)

 Ha már nincs nagypapa

2013-04-11

A halál minden gyereket elkezdi érdekelni egy bizonyos korban. Sokat kérdeznek róla, van hogy félnek, nem értik. Amikor nálunk rengeteg volt a kérdés, ezt a könyvet vetettem be.

Az Apapara blog írója saját édesapja haláláról, kisfia ehhez való viszonyáról ír.

(tovább...)

 Mitől függ a 2 éves?

2013-04-04

Eleinte ugye az anyamell jelenti az addikciók csúcsát, mindig csak az kell. Vajon mikor lép be egy apró gyerek életébe a fogyasztói társadalom, mikor kezd rákattanni egy mesére/figurára/zenére/tárgyra/na meg persze az édességre? És milyen mértékben képes függeni a cumitól/alvópárnától/huzatcsücsöktől? Avagy milyen függőségekkel bír a kétéves? Apapara blog.

 

(tovább...)

 Apa-skills - avagy mit tanult az apa az apaság hónapjai alatt?

2013-03-29

Apa összegyűjti, hogy milyen képességekre tett szert az elmúlt 22 hónapban, mióta fiacskája megszületett. Úgy tűnik sokat nem fejlődik az anya/apa, mert a "nem megy" kategória számos eleme, nekem a 8 éves gyerek mellett sem megy. A különbség annyi, hogy mi már nem csak a bölcsi és az ovi elnevezést keverjük konstans, hanem a gyerekek nevét is. Na de hogy ti is értétek: ismét tanulságos lista az apapara blogon.

(tovább...)

 A babakocsis anyát nem érdekli a gyereke?

2013-03-21

Egy nagyon durva mondat következik: "...a babakocsis anyukák egyszerűen nem érdeklődnek annyira a gyermeknevelés kérdései iránt..."

A mondat Bagdy Emőke pszichológus szájából hangzott el. Apapara kritizál, nem is kicsit, de jól teszi. Aki hordoz, aki babakocsizik, aki igény szerint szoptat és aki nem, olvassa el, érdemes.

(tovább...)

 Spock a polcon

2013-03-14

Régen minden gyerekes háztartásban volt a polcon egy Spock. Így, egy Spock, ugyanis fogalom volt, nekem is valahonnan van itthon kettő, kit tudja honnan. Hogy van-e benne bármi ma is használható tudás, arról ír az apapara blog szerzője.

 

(tovább...)

 Kötődés nem egyenlő kötődő nevelés

2013-03-06

A kötődés nem egyenlő a kötődő neveléssel. Erről inkább írjon az Apapara blog szerzője. Íme a trilógia második része.

(tovább...)

 A kötődés és az ő fajtái

2013-03-01

Amikor bölcsibe ment a nagyobb gyerekem, képtelen volt megszokni. Nem 5 percet bőgött reggel, hanem nonstop, reggel 8-tól du. 4-ig. Heteken át, mígnem feladtuk. Erős a kötődés, ez jó, az lenne baj, ha nem sírna - vigasztaltak. Négy évvel később a kicsi besétált a bölcsődébe és egy mukkot nem szólt. Nem sírt sem akkor, sem hetek múlva, ahogy azt jósolták. Ő vajon már nem kötődik hozzánk?

Apablog a kötődésről, pszichológusszemmel, 1. rész.

(tovább...)

 Hogyan neveljünk diszkriminációellenes gyereket?

2013-02-21

Fiam óvodájában az óvónő a következőképp írta le a gyerekeket: Petike, Gizike, Jánoska, Arab Gyerek, Katika. Ahogy olvasom ez a nevtanban sincs másképp. Siralmas.

Apapara tanmeséje.

 

(tovább...)

 Apák alacsony tesztoszteronnal

2013-02-14

Egy igazán Bálint-napi iromány az apaparáról. Vajon miért csökken az apa tesztoszteronszintje, ha a gyereke közelében van? Például ha mellette alszik? És hogyan  lesz ettől (márnint az alacsonyabb férfihormon szinttől) jobb fej mint apa? Nincs finomkodás, belevág a közepibe, olvassátok el.

(tovább...)

 Keretezd újra!

2013-02-07

Mi történik, ha rászánjuk magunkat az átkeretezésre? A gyerek segít a számára undok dolgokban, a szerepükbe ragadt szülők elkezdik használni a fejüket a megszokott játszmák helyett. Lépj hátra egyet és nézd meg magad, amint őrjöngve tartod a porszívócső alá a lilára bőgött fejű gyereket. Nyilván ő is átkeretezhetne, de ez most inkább rád vár. Remek, hasznos dolog, a pszichológia, így az apablog szerzője is jól ismeri.

(tovább...)

 Hány perc beszélgetés jut egy nap?

2013-01-31

Két gyerek mellett a fontos dolgok ideje este 10 és 11 között jön el - ekkor kéne megbeszélnie a felnőtteknek mindazt, ami

- nem gyerekfülnek való (veszekedni vagy épp örömködni)

- amibe bele kell mélyedni, nem lehet egy orrtörlés és egy cipőkötés közt elintézni.

Nekem ehhez már nincs kedvem este. Hullafáradtan zuhanok ágyba, nem lelkizek, a gondok köszönik jól vannak a szőnyeg alatt, veszekedni meg lehet napközben telefonon is (vagy a gyerekek előtt). Ugyanez áll a gyerekre: 5-kor, mire hazaérünk, bekerülök a vacsora-mosás-épp milyen házmunka akad spiráljába, és azt veszem észre, hogy annyit tudok mi volt az ebéd az oviban/isiben. Az apablog írójának ugyan még csak egy gyereke van, már találkozott a fenti problémákkal. Vagy hasonlókkal.

 

(tovább...)

 Egy baba életének főszereplői

2013-01-17

Apu, anyu, mama, papa, anya, apa - nevezzük őket bárhogy, ők a világ közepét jelentik egy kisbaba számára. Mi van, ha a gyereknek mellékszereplőkkel (nagyszülők, unokatesók, ilyesmik) kell beérnie? És álljon-e mindig rendelkezésre, ugrásra a két főszereplő? Erről mereng az apa-blog apája.

 

 

(tovább...)

 A 19 hónapos és az ő tudománya

2013-01-10

Na nem a képességfejlesztőn szerzett tudománya, csak úgy egyszerűen: mit is tud egy 19 hónapos? És mit nem tud? Kell-e aggódni, ha igen mikor? Figyeljük-e árgus szemekkel a nagykönyvet és gyerekünk minden fejlődési fokát? Apapara ezen a héten erről elmélkedik.

(tovább...)

 Jöhet a gyerek?

2013-01-03

Legyen biztos meló, lakás, szerető férj, nyaraló hogy nyáron se otthon főjünk a csecsemővel, na és akkor talán készen állunk és jöhet a gyerek. Csak épp addigra olyan 50 körül járhatunk...Van-e idális pillanat? Nincs. Erről értekezik az apapara blog írója.

 

 

(tovább...)

 Rokonsoroló - apapara tollából

2012-12-27

Bonyolult család vagyunk. Az újonnan bekerülők sokáig nem is próbálják megérteni ki mindenki vált el, házasodott újra, csinált nemzett újabb gyerekeket. Nagy családi összejövetelekkor ezért rengetegen üljük körül az asztalt. Az e heti apablog posztbóll kiderül, hogy a család ugyan nagy, de a világ bizony kicsi.

 

(tovább...)

 A bölcsiskarácsony szülői mintázata

2012-12-20

Pistike, mosolyogj - és már kattan is az okostelefon. Holott Pistike épp ugyanúgy eszik, mint ahogy otthon szokott, anyuka mégis a tülekedés kellős közepén gondolja fontosnak a fénykép elkészültét. Igaz, hogy a többi gyerek miatta nem fér a tányérjához, miatta kezd elordítani - nem baj, lényeg a jó fotó. A bölcsiskarácsonyról nekem ez jut az eszembe, én évekig egy 20 nm-es étkezőben tülekedtem, 30 gyerekkel és csatolt szüleikkel (volt ki kettőt is hozott, a pofátlan) együtt. Az apapara blog szerzője élete első ilyen eseményén járt. Egy igazán találó bejegyzés a Válium nélkül is működő bölcsinénikről és a szülők tipológiájáról.

(tovább...)

 Segítség, a gyerek elveszett az ajándékok között!

2012-12-06

Van-e értelme egy pár hónapos/pár éves gyerek elé zúdítani karácsonykor szívünk legjavát? Mármint ha úgy gondoljuk, azok az ajándékok hegyei volnának. Garantálom, hogy nincs.

Kétéves gyerekem karácsony napján délután 2 és este 10 között 33 csomagot bontott ki, dobott félre, és kérte a következőt. Nem örült semminek, nem volt ideje sem feldolgozni, sem kiélvezni a rengeteg játékot, hiszen máris ott nyomakodott a következő rokon: bontsd ki ezt is kicsikém!

Én szívesen buzdítanám arra a rokonaimat, hogy élményt adjanak: vigyék el színházba, cirkuszba, focizni a parkba, beszélgetni úgy hogy csak rá figyelnek...Az apablog írója sem engedélyezi az ajándéktömegeket.

(tovább...)

 Az apa, aki megette a kölesgolyót

2012-11-30

Kölesgolyó, buláta, csőröspohár és cumisüveg - avagy nassoljon-e két étkezés között az a gyerek. Táplálkozástan második rész - az apa tollából.

(tovább...)

 Enni, de mit? A baba táplálása - Apapara 3. rész

2012-11-22

Mit adj, mit ne adj, meddig szoptass, ne nyalja fel a padlót, kell-e nasi vagy sem, kell-e tea vagy sem, kell-e esti kakaó vagy sem...a táplálkozás, pontosabban a táplálás rengeteg kérdést vet fel már egy apró gyerek esetében is. Apukánk most erről elmélkedik. Lesz második rész is!

 

 

(tovább...)

 Visszatérés az életbe: amikor a gyerek bölcsibe megy - apapara 2. rész

2012-11-15

Bölcsi vagy nem bölcsi? Ha bölcsi, gonosz törtető anya vagy, ha nem bölcsi, kiesel a melóból, lusta vagy, csak otthon akarsz ülni. Jóindulatú beszólás mindig akad. Mindenki döntsön saját vérmérséklete szerint: van akit arra lehetne ítélni, hogy kihasználja a gyest, másokat öt lóval sem lehetne visszavontatni a munkahely közelébe. Az apa-blog írója bölcsibe szoktat. Tapasztalatairól, paráiról itt olvashattok.

(tovább...)

 Álomfejtés - apapara 1. rész

2012-11-08

Amikor valakinek gyereke születik, általában az alvás, illetve annak hiánya miatt szoktuk már előre sajnálni. Magamat is piszokul sajnáltam, amikor évekig nem aludhattam (és tulajdonképpen immár 8. éve még mindig nem alszom) annyit amennyit akarok. Persze hol vagyunk ma már a kezdeti zombiságtól, attól hogy mindent odaadtam volna egy átaludt éjszakáért. A titok nyitját nem tudom. Ha újra lenne kisbabánk itthon, megint tanácstalanul állnék a kérdéshez. Az apapara blog kispapája sincs ezzel másképp.

(tovább...)
easyweb