Ingyenes kiszállítás 40.000 Ft-tól ♡ akár másnapra

Interjú Sződy Judit szoptatási tanácsadóval

Augusztus első hetében a szoptatást ünnepeljük világszerte. 2020-ban rendhagyó módon, hiszen az ilyenkor aktuális közösségi rendezvények a vírus miatt vagy elmaradnak vagy online felületekre költöznek. A Szoptatás Világhete alkalmából Sződy Judittal, az Uzsoki Utcai Kórház laktációs szaktanácsadójával beszélgettünk arról, hogy milyen szoptatási nehézségekkel találkozhat egy édesanya.


Azt gondolnánk, hogy a szoptatás az egyik legtermészetesebb dolog egy anya és gyermeke kapcsolatában. Közben meg azt is látjuk, hogy a civilizáció mintha ezzel szembe menne és ahogy nyílik a világ, ahogy egyre több a tudás és ismeret, úgy nehezedik a kismamára a súlyos anyai teher és lesz egyre nehezebb a feladat. Te hogy látod ezt?

Míg régen a családok közösségben éltek, a generációk egymásnak adták át a tudást, úgy ma egy anyuka szinte egyedül van a feladattal. Korábban, mire egy nőnek saját gyermeke született, addigra a családi közösségében már megtapasztalta a gyermek születése körüli légkört, a viselkedési mintákat, találkozott a gyakorlati teendőkkel, részese volt a szokásoknak, szerepet vállalt nőtársai életében, volt élményanyaga. A nők, asszonyok ahogy egymás mellett éltek, észrevétlenül egymásra örökítették a sok tudást.
Ma ebből van kevesebb, a tanult mintákból, a saját tapasztalásból. Sok anyuka úgy szül, hogy még nem fogott előtte kisbabát a kezében. Hiába olvasta el az interneten a mit és hogyant, hiába van tökéletes babakelengye otthon, nincsen saját tapasztalása. Ez a tudás hiányzik és jelenthet nehézséget. Az anyai ösztön, a zsigeri erő fontos és jelen is van, de úgy gondoljuk, hogy nagyobb és fontosabb szerepe van itt a tanult, mondjuk úgy, hogy örökített tudásnak. Azok az anyák, akiknek van már valamilyen tapasztalta, esetleg akár háziállat gondozásában jártasak, könnyebb helyzetben vannak és fejlődnek organikusan anyává.

Milyen feladatokat lát el egy kórházi osztályon dolgozó szoptatási tanácsadó? Hogyan tudod segíteni a gyermekágyas időszakot, a kórházi napokat?

Szaktanácsadóként szerencsés helyzetben vagyok. A mindennapi munkámat az emberismeret és a pszichológusi énem segíti a legtöbbet, miközben a szakmai tudásom a háttérből támogat. A gyermekágyas osztályon jelen levő minden édesanya számára rendelkezésre állok. Felkeresem őket, beszélgetünk, mesél nekem én pedig a legjobb tudásom szerint személyre szóló támogatást nyújtok neki, vagyis ott segítek, ahol arra szüksége van. Nagyon fontosnak tartom, hogy nem megmondó ember vagyok, az én szerepem nem az, hogy ítélkezzek, vagy hogy egy és egyetlen megoldást adjak. Ebben a helyzetben nem működnek a megoldó kulcsok. Személyesen az adott anyára és babára kell hangolni a támogatást. A segítség pedig nagyon sokféle lehet. Van, hogy gyakorlati tanácsra van szüksége, ilyen például az, hogy milyen testhelyzetben tud kényelmesen és nyugodtan szoptatni anélkül, hogy megfájdulna a nyaka, háta. És van olyan helyzet is, hogy csak beszélgetünk, megismerkedünk, kialakul a bizalom és már önmagában a tudat, hogy kérhet segítséget, számára egy támogató erő.

Kórházi környezetben vagyunk, de nem betegként, hanem emberként, egyénként tekintünk a babára-anyára, ami fontos alapja a segítség nyújtásnak. Az anya-gyerek egységet támogatjuk, ezt a szemléletet erősítjük. Szerencsére nálunk az osztályon minden a szülő nőt ellátó szakterületen jelen van ez a szemlélet.
Szintén szerencsés, hogy ott, ahol probléma van, ahol megfogalmazódik az igény, elfogadják a segítségünket.

Nem mindig a kórházi napok alatt jelentkeznek a szoptatási nehézségek. Ennek az oka, hogy a szülést követően amint leválik és megszületik a méhlepény, a tejtermelés hormonálisan vezérelve indul meg. Azt a test „intézi”. Igaz, hogy az újszülött cseresznye méretű gyomrába nagyon kevés tej fér bele, ezért az a félelem, hogy nincs elég tejem érthető, de szerencsére ez általában nem egy valós probléma. Ilyenkor az édesanya még nem tapasztalja, nem érzi a tej termelődését, nem látja a mennyiséget és ez félelmetes lehet számára. De ez a félelem elillan, ha megmutatjuk, hogy hogyan kell kézzel fejni, és előbuggyannak az első cseppek. Aztán amint megtörténik a tejbelövellés és megjelennek a fizikai jelek, (megnő a mell mérete, meleg, feszít), megérkezik a megnyugvás is, hogy van elég tej. Az áttörést a nagyokat, hangosan nyelő baba szokta jelenteni.

Aztán vannak azok az esetek, amikor szoptatási nehézségeket kell megoldani. Gyakran technikai nehézségekbe ütközik az anya vagy a baba, lehet élettani vagy anatómiai akadály, ezt ki kell szűrni. Egy szoptatási tanácsadó másképpen figyeli a szoptatási technikát és feltűnhetnek neki olyan apró jelek is, amiket aztán egy gyerekorvos tovább tud vizsgálni (lenőtt nyelv, magas szájpad, ajakfék, tartási problémák, izomtónus, stb).

A kórházak mind el vannak látva laktációs szakemberekkel?

Kevés kórházban van állandó tanácsadó, ezért az amúgy is leterhelt csecsemős nővérekre hárulhat ez a feladat. Nagyon jó lenne, ha minden kórházban dolgozhatna szoptatási tanácsadó. Ennél már csak az lenne jobb, ha a szülő nő körüli stáb egységes képzést kapna és egy egységes irányelv alapján tudnának dolgozni. Ebben még fejlődnünk kell.


Míg korábban az időre való szoptatás volt az elfogadott, ma már az igény szerinti szoptatást támogatjuk. Ez mit jelent valójában?

Az igény szerinti vagy válaszkész szoptatás azt jelenti, hogy az anya nem az órát vagy a mérleget figyeli, hanem a kisbaba jelzéseit. Ha a baba azt mutatja, hogy szopni akar, akkor mellre teszi, és nem mérlegel az alapján, hogy vajon hány óra telt el az előző szoptatás óta. A lényeg, hogy a szoptatást nem etetésnek tekintjük, hanem egy életmódnak, aminek része, hogy ha a baba fáradtság, fájdalom vagy bizonytalanság miatt szeretne szopni, azt is lehetővé tesszük. Ettől lesz elég a tej, és ez a rendszer vezet oda, hogy az anya addig szoptathasson, ameddig ő akar.

Mit javasolsz azoknak az anyukáknak, aki a kórházban még sikeresen szoptattak, de az otthoni környezetben megakadnak.

Kérjenek segítséget. Még, ha azt is érzik, hogy kevés a tejük, a folyamat általában visszafordítható. A speciális helyzetek sokszor otthon jelentkeznek. Az 5-6. hét körül szokott újra előfordulni, hogy az anya azt érzi, hogy nincs elég teje. Ez azért van, mert a korábban hormonálisan vezérelt tejtermelés átvált egy kereslet-kínálat üzemmódra. Optimális esetben ezt a baba igényei állítják be. De ilyenkor tapasztalhatunk egy megtorpanást, ami ijesztő lehet. Valójában egy változásról van szó, amely kihat az babára és anyára. Ezért is különösen fontos az igény szerinti szoptatás. A baba kikorrigálja a női test változásait és szépen újra beáll a rend.

Mikor van szükség segítségre?

Ha az anyuka szorong és fél, nem bízik a helyzetben, akkor javasolom, hogy kérjen segítséget. Akkor is érdemes segítséget kérni, ha a szoptatás két hét után is fájdalmas, kényelmetlen vagy rendkívül fárasztó, vagy ha mellgyulladás jeleit tapasztalja, esetleg a baba gyarapodása nem megfelelő ütemben történik. Van egy nagyon megbízható és jól működő Facebook csoport, akik szintén támogatást tudnak nyújtani: szoptatási tanácsadás kérdezz-felelek

Az anyák és nők felé támasztott megannyi társadalmi elvárásban a jó anya szerepe a sikeres szoptatással kezdődik. Bár tudjuk, hogy ez nem így van, mégis sok kismama számára komoly szorongást jelent, ha nem sikerül a szoptatás. Ilyenkor rossz anyának érzik magukat és egy nagy adag kudarc élménnyel élik meg az anyaságuk kezdetét. Hogy lehet ezen változtatni?

A jó anya-rossz anya kérdés azért ennél jóval komplikáltabb. Már a teherbe esés gyorsasága, vagy a szülés módja is okozhat feszültséget vagy kisebbrendűségi érzést az anyákban. Ha valaki úgy érzi, hogy túlságosan ezekre a kérdésekre fókuszál, ezeken rágódik, érdemes pszichológustól segítséget kérni, hogy a szülés vagy szoptatás élménye ne jelenjen meg akadályként a az anyaság megélésében.

Márkáink

© 2017 b.boom. Minden jog fenntartva. Designed By One Online