Ahogy lesz, úgy lesz - kismamanapló S03E04

Felkészülés a szülésre, korona idején.

Április elején, amikor megtudtuk, hogy kisbabát várunk, épp kijárási korlátozás volt érvényben. Várandósságom első trimeszterét teljesen átszőtte az akkor, és sajnos azóta is aktuális helyzet: világjárvány van.

Tudtuk, már akkor erről beszéltünk szinte minden nap, hogy ha lemegy az első hullám, jön a második, hogy őszre várható, szinte elkerülhetetlen, mégis… valahogy nem számoltam ezzel.

Teltek múltak a hetek, sőt hónapok és egy szép reggel arra eszméltem, hogy már a harmadik trimesztert taposom. Ideje összeszedni a gondolataimat a szüléssel kapcsolatban, ugye?

Őszinte leszek: két héttel ezelőttig eszembe sem jutott, hogy nem úgy lesz, ahogy ‘megszoktuk’, aztán jött a hír: bejelentették a kórházakban a látogatási tilalmat.

Piff anyukám. Jöhet az újratervezés, pedig én utálom az újratervezést, a hirtelen változásokat: lételemem a stabilitás. Imádom a megszokott útvonalakat, megvannak a bejáratott parkolóhelyeim ahová korrigálás nélkül, szinte magától beáll az autóm, nem keresek új boltokat, mindig a jól bevált üzletekbe járok… erre most itt van ez.

Mi lesz a gyerekkel, amíg én kiheverem a műtétet? (Két császár után, harmadszor fixen erre a forgatókönyvre készülünk.) Olyan szépen elgondoltam, hogy amíg én pihenek, a férjem bőrkontaktusban ücsörög a kicsivel a szobánkban, aztán jönnek a tesók és mind együtt leszünk.

Persze, még messze van a november, áltathatnám magam azzal, hogy változhat a helyzet (jó irányba) - de lássuk be, józan paraszti ésszel végiggondolva az eseményeket, ennek igencsak csekély a valószínűsége.

Ezen persze kattogtam pár éjszakán keresztül, mígnem arra jutottam, hogy felesleges olyasmin görcsölnünk amit nem tudunk megváltoztatni.

Próbálom a jó oldalát nézni: a szülő nő 1 kísérőt választhat maga mellé, így Ella biztosan nem lesz egyedül, amíg összevarrnak.

Azon sem kell izgulnom, hogy túl sok vendég jelentkezik majd a bent tartózkodásunk idejére. Amikor Dedét szültem, emlékszem, egymásnak adták a kilincset a rokonok, barátok, aminek persze megvolt az az előnye, hogy csodás virágokkal és jobbnál jobb csokoládékkal volt tele a szobám, de pihenni, azt nagyon nem tudtam. Másodjára már rutinos voltam és csak a legszűkebb család tudta, hogy megérkezett Hédi.

Hogy most hogyan lesz? Könyveket nem viszek, azt már tudom, hogy felesleges tétel a listán, de egy-két Netflixes sorozatba biztosan belenézek majd és annak kifejezetten örülök, hogy Ellával lesz lehetőségünk egymásra hangolódni, kettesben.

Szülni harmadszor is izgalmas.

Egyre többször fordul elő, hogy gondolatban máshol járok - azon töprengek, vajon hogy néz ki Ella? Lesz haja, vagy olyan kopasz lesz, mint Dede?

Mi van, ha elfolyik a magzatvíz és egyedül vagyok itthon a gyerekekkel?

Oda fogok tudni figyelni, hogy Hédiből ne legyen ‘középső gyerek’?

Mikor hordhatom újra a ‘rendes’ ruháimat?

Időnként pityergek. Elsiratom a rutint, ami olyan jól beállt és szolgált minket az utóbbi egy évben, hogy helyet adjak az újnak, amitől néha félek, de leginkább nagyon várok, és remélem, hogy állom a sarat abban a felállásban is.

Utolsó előtti bejegyzésemet egy praktikusabb írásnak szánom, arról mesélek majd nektek, hogy milyen csomaggal indultam el az első szülésemre és most mi kerül a kórházi táskámba (amit még nem kezdtem el összeállítani…tipikus).

Októberben folyt.köv, ugyanitt!