2 év alatt 3 gyereket szültem – Judy szüléstörténete

Judy az utazoanya instaoldal készítője a 15 hónapos iker fiai mellett újra kismama lett. A blogbejegyzésben elmeséli, hogyan várta Miát, milyen nehézségekkel kellett szembesülnie, ha a császármetszés után természetes úton szeretne szülni, s milyen volt mindezt megélni a koronavírus idején.

Amikor Bongi és Manu, az iker fiaim 15 hónaposak lettek, megtudtuk, hogy érkezik a kistesó, ezúttal “csak” egy baba. Annyit már korábban is tudtam, hogy ha újra babám lesz, szeretném természetes úton megszülni (az ikrek császármetszéssel érkeztek). Akkor még nem sejtettem, hogy ez nem lesz olyan magától értetődő, és meg kell majd küzdenem érte.

Először is hiába támogatott ebben a dokim, azzal tette velem a legjobbat, hogy elküldött másik kórházat keresni, mivel ahol dolgozott, ott az intézményi protokoll nem támogatta a császár utáni természetes hüvelyi szülést, azaz a VBAC-ot (vaginal birth after C-section – a szerk.).

Kiderült, hogy 12 hetes várandósan a “sztár dokik” már mind foglaltak, és októberben már nem vállaltak májusi szülést. 15 hetesen eljutottam egy támogatónak hitt orvoshoz. Hosszas várakozás és beszélgetés után végül kiderült, hogy ő ezt az elképzelésemet egyáltalán nem támogatja, sőt, az is elhangzott, hogy bele fogok halni a szülésbe.

Folytatnom kellett a keresést...

Pár hét múlva sikerült újabb orvosokat találnom, akik mind VBAC támogató szülészek. Kiválasztottam a számomra legmegfelelőbbnek tűnőt. Mire fogadni tudott, már 22 hetes voltam! Nem baj, a lényeg, hogy elvállalt. Jó tanácsként kaptam, hogy fogadjak fel szülésznőt, így ezt is megtettem. Így utólag egyet értek vele, nagyon fontos szerepe volt a szüléskor.

Innentől már csak vizsgálatokra kellett járni, meg készülni a szülésre. Azt kellett megértenem, hogy minden majd csak ott és akkor, a szülőszobán derül ki. Tehát, ami miatt kockázatos a VBAC, az a hegszétválás, vagyis a korábbi császár után maradt hegnek az esetleges szétválása, amit persze előre nem lehet tudni. A terhesség alatt is szétválhat, amiről úgy tudom, hogy borzalmasan fáj, nem lehet lemaradni róla, ezért azt külön nem kell vizsgálgatni, és szerencsére elég ritka. Már csak annyi volt hátra, hogy várni, várni, meg készülni.

Végül sajnos nem készültem sokat a szülésre, tornára sem jártam a vírus miatt, könyvet olvasni nem volt erőm. Ennyit készültem: megjegyeztem a vajúdás közben hatékony légzéstechnikákat, illetve elolvastam a szülésznőm által küldött emailt arról, hogy pontosan mikor mi fog történni, ha beindul a szülés. Ja és megnéztem egy öt perces Youtube videót arról, hogy belül mi zajlik egy-egy fájás alatt. Ez abban segített, hogy elképzeltem, ahogy a baba egyre közelebb kerül a születéshez, tehát van értelme "elviselni a fájdalmat". Érdekes és kettős volt a várakozás. Egyrészről úgy kellett készüljek, mintha ez lenne az első szülésem, hiszen a császárnál a szülési indulása, a vajúdás kimaradtak, más részről viszont mégis csak szültem már.

Az utolsó hetek, napok

Már nagyon vártam, hogy megszülessen Mia. 39 hetesen még semmi jele nem volt a szülésnek! Semmilyen praktika nem vált be. Egyre jobban rástresszeltem mindenre: féltem a szüléstől, de a műtéttől még jobban. Mi van ha indítani kell? Le fognak tesztelni a vírusra? Mi van, ha nem jöhet be a férjem? Meg a szülésznőm? Na jó, el kell engedni, le kell nyugodni.

39 hét +2 nap, vasárnap este 7. Jósló fájásnak is alig nevezhető görcsök jöttek, 20 percenként, egészen éjfélig. Mondtam, hogy aludjunk. 2-kor beerősödött, besűrűsödött. Hívtam a szülésznőt. Vegyek egy langyos fürdőt. Megengedtem a csapot. Egyszer csak hánytam. Azonnal irány a kórház! Csak két nappal korábban olvastam róla, hogy ez már utal arra, hogy a baba eljutott egy bizonyos szintig, a szervezet felkészül. Anyósom szerencsére azonnal át tudott jönni a fiúk álmát őrizni.

Hajnali 3 után már a kórházban vették fel az adataimat. Egyből vittek szülőszobára, addigra már nagyon sűrű és erős fájásaim voltak. Észre sem vettem, hogy leteszteltek a vírusra, de negatív lett, így mindenki velem lehetett és még a maszkot sem kellett hordanom. Nem kaptam semmilyen fájdalomcsillapítást, csak egy kanült a biztonság kedvéért. Nagyon jól választottam dokikat, szépen levezették a szülést, hagyták, hogy minden a maga medrében folyjon. Az egyetlen dolog, amire a végén úgy ítélték meg, hogy szükség van, a gátmetszés volt. Bíztam bennük. Utólag kiderült, hogy Mia egy óriási baba! Születési súly: 4470 gramm és 56 cm!! Több helyen is történt sérülés, de azt is tudom, hogy sok helyen az orvosok már lebeszélték volna az anyát a szülésről, ha ekkora a baba. Itt ez eszükbe sem jutott.

04.30-kor (!!) megszületett Mia, háborítatlanul, csendben, alig sírt, és egyből megkaptam. Mint egy profi, belekezdett a táplálkozásba 😁, sokáig együtt lehettünk, és a köldökzsinórt is sokára vágta el a férjem. A mérés az aranyóra után történt. Az egyetlen folt a történetben az volt, hogy az aranyóra nagy része közben össze kellett varrni, és ez sokáig tartott és legalább annyira fájt, mint a szülés.

Összességében az egész úgy alakult, ahogy elképzeltem, ahogy megálmodtam, és ezért nagyon hálás vagyok. Teljesült az álmom: császármetszés után világra hozhattam természetes úton a kislányomat, és két év alatt megszületett három egészséges gyermekem.