A legkisebb Czutorborsó

A fiúk után végre kislány érkezik a Czutor családba. Czutor-Kilián Zsani harmadik terhessége már a kezdetekben is egészen más volt mint amikor a fiúkat várta, így hamar sejtetni vélte, hogy ez most valami más lesz. Azóta már a vizsgálatok is megerősítették, hogy kislányt várnak, ami szokatlan volt az elején, de mostanra meg már egész jól eligazodik a lányos babaholmik világában is. Olvassátok el Zsani beszámolóját terhességeiről.

 
Czutor-Kilián Zsanett a b.boom AIMY ruhában

Amióta az eszemet tudom, mindig is babáztam, és készültem az anyaságra. Nagyon szerettem volna fiatalon anyuka lenni. Óriási szerencsém volt azzal, hogy 20 évesen megtaláltam a megfelelő társat ehhez. 21 évesen feleség lettem, és az esküvőnk napjához képest pontosan 9 hónap múlva megszületett Simon fiam, amikor én már 22 éves voltam. A terhességem tele volt izgalmakkal, aggodalmakkal. Eléggé hoztam a tipikus feszült terhes tulajdonságokat is. De nagyon jó volt az, hogy egy olyan férfi volt mellettem, aki eddigre már 3 gyerek apukája volt, így mindig meg tudott nyugtatni. Az 5-ik hónaptól elkezdődött egy látványos vizesedés, ami egy folyamatosan emelkedő vérnyomással járt. A 39-ik héten jártam, amikor mentem egy rutin ctg vizsgálatra, ahol az eredményeim nem lettek jók, így azonnal szólnom kellett a férjemnek, hogy jöjjön, mert ma bizony szülünk. Az egyre romló értékek miatt nem volt más választás, császármetszésre került sor. Ott akkor nagyon rosszul éltem meg, hiszen konkrét szülésterveim voltak, mindent elterveztem, hogy fogom világra hozni a kisfiamat. De ahogy megláttam Simit, minden szomorúságom elszállt, hiszen élünk mindketten és csak ez számít.

Imádtam fiatal fiús anyukának lenni. Tele lendülettel, kreativitással, fiús játékokkal, ötletekkel. Simi elég aktív, de jó gyerek volt, igazi kampány gyerek, aki után bátran vállalod a másodikat. Így majdnem 2,5 éves kora körül kezdett megérni bennem a vágy egy második gyerekre. Mindig is 2 fiút szerettem volna. Teljesen erre álltam rá fejben is. Majd jött a 2 csíkos teszt eredmény 25 éves koromban, ismét babát vártam.  Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb volt ez a terhességem, mint az előző. Nagy meglepetésemre közölték velem, hogy lány. Eleinte jött a sokk, majd az öröm. Ez az állapot egészen a 28-ik hétig tartott, amikor is kiderült, hogy mégiscsak fiút hordok a szívem alatt. Újabb sokk, másabb öröm. 26 éves lettem, mire megszületett Miksa, a második kisfiam. Szintén császárral, mivel testileg nem álltam készen egy normál szülésre, és a korábbi hegem elvékonyodása miatt, nem kockáztattunk az orvosommal.

Csoda időszak kezdődött. Sokat tudtam foglalkozni Simivel, a nagyobbikkal (erre tudatosan figyeltem). Ez egészen 6 hónapig tartott, amikor is Miksa egyik nap felállt és onnantól kezdve egy kimerítő kálvária kezdődött nálunk. A fejlődési szakasz teljesen felborult, mint később kiderült emiatt volt a sok éjszakázás, sírás, idegrendszeri éretlenség. Mindenhova vittük kivizsgálásra. Az sem zavart volna, ha kiderül valami, csak tudjuk mi a gond, és azt oldjuk meg. Szerencsére semmi gond nem volt, de ehhez 2,5 évnek kellett eltelnie, és mikor elkezdtük az ovit, vele párhuzamosan fejlesztő tornát is. Azóta szuper változáson mentünk át, mindenki egyénileg is, és családi szinten is. Egy fantasztikus  erős kis csapatunk lett itthon.

Talán emiatt is jött el az érzés bő egy éve, hogy de szeretnék még egyszer babázni! Arról nem is beszélve, hogy milyen klassz lenne, ha most megtapasztalhatnám, hogy milyen egy kislány anyukájának lenni! Leültünk mérlegelni a férjemmel, aki eddigre már ötvenen túl volt, és 5 gyerek apukája volt. Kikérdeztük a kicsiket is, hogy mit szólnának, ha érkezne egy kistesó? Óriási ováció volt. Simi kislányra szavazott, hiszen az öcsit, már ismeri. Miksa viszont kifejezetten fiút szeretett volna, hogy nehogy minden rózsaszínben ússzon itthon. Belevágtunk a projektbe. Én mindent, ami csak létezik a világon kiolvastam, hogy hogyan kell kislányt csinálni. Szegény férjemet majdnem az őrületbe kergettem. A túlzott rágörcsölés miatt nem akart megérkezni a kisbaba. Egy nagy beszélgetés után a férjemmel rá kellett jönnöm, hogy ez így tényleg nem fog menni. Imádkoztam, hogy jöjjön, ha szeretne, és akkor, amikor ő szeretne, és olyan baba, amilyen ő szeretne lenni. Ezután azonnal teherbe estem.

Egy újabb izgatott állapot kezdődött. Az elejétől kezdve nagyon más terhességem volt, mint a fiúkkal. Végig ott motoszkált bennem, hogy talán tényleg lány? De mi van akkor, ha csak amiatt érzem ezt, mert erre vágyom? Elengedtem, hiszen ő már pontosan tudja, hogy ki lesz. Jöttek a nagy vizsgálatok, ahol közölték velünk, hogy lány. De mivel Miksánál hasonlót mondtak 28 héten keresztül, így nem éltem bele magam. Jelenleg a 35-ik héten járunk. Még most lány, de azért, ha dokinál járunk, mindig kérek egy ráerősítést. Most is aktívan megyek mindenfele, intézem a fiúkat oviban, suliban. Ami aggasztó kicsit, hogy nagyjából a 30-ik hét óta nem nagyon tudok aludni a folyamatos kézzsibbbadás miatt. De ha van rá módom, napközben úgy alakítom, hogy legyen néhány percem, órám pihenni, esetleg aludni. Pár hete kezdtem el beszerezni mindenféle holmit, kiegészítőt. Bevallom őszintén jó dolog ez a 9 hónapos terhességi idő, mire mindent el tudsz intézni, és fejben, szívben, lélekben is rá tudsz készülni a születendő kisbabádra. Nekem nehezebben ment a 2 fiú utáni lányos ruhák válogatása, mint gondoltam volna. De már most kezdek belerázódni, és biztos vagyok benne, hogy ha a karjaimban tartom a vágyott kislányomat, Franciskát még könnyebb lesz minden, hiszen végre megismerjük a mi legkisebb Czutorborsónkat.