amikor nem jön a gyermekáldás - egy IVF-es kismama megható története (készíts be zsepit!)

Sokan vagyunk olyan szerencsések, hogy miután eldöntöttük, hogy családot alapítunk, nem sokkal később kezünkben is tarthattuk a tesztet, azzal a bizonyos két csíkkal. De mi történik azokkal, akiknek nem jön könnyen a gyermekáldás, akik újra és újra csak egy csíkot tudnak pisilni? Erről szól a mostani posztunk, egy személyes történet, ahol a tudomány hozta meg az áttörést ♡.

A legtöbben hallottuk már a lombikprogram kifejezést. De mit takar pontosan az IVF-nek is nevezett eljárás? Következzék egy mini ismertető:

“A lombikbébi eljárás (In Vitro Fertilizáció = IVF) lényege az, hogy a fogantatáshoz szükséges ivarsejtek találkozása a méhen kívül történik, majd a megtermékenyült és osztódásnak induló embriót visszaültetjük a méhüregbe.

Az IVF (lombikbébi eljárás) a meddőség ezen eseteire jelenthet megoldást: 

• ha mind két oldalon átjárhatatlan a petevezető
• ha előrehaladott endometriosis által károsodott a petevezető funkció
• ha jelentős hormonális problémák állnak fenn
• ha alacsony a spermiumszám
• ha anya életkora előrehaladott
• ha előzetes inszeminációk többször sikertelenül végződtek.”
  (Forrás: Tritonlife csoport weboldala 

Gudmon-Faragó Zitát a b.boom kismama divat Instagram oldalán keresztül ismertük meg. A 35 éves, korábban a kereskedelemben dolgozó, rendkívül bátor kismama őszintén válaszolt minden kérdésünkre a lombikprogrammal kapcsolatban és elmesélte azt is, ő hogyan lett végül várandós. 

b.boom: Mesélj nekünk Zita, hogyan indult a történetetek? Mikor döntöttétek el, hogy babát szeretnétek és hány próbálkozás után gondoltátok úgy, hogy szakemberhez kell fordulni segítségért?

Zita: 2016 januárjában jöttünk össze a férjemmel. Azóta együtt is vagyunk, egy kisebb mosolyszünetet leszámítva. Ő 4 évvel fiatalabb, mint én ezért a babakérdés viszonylag nehezen indult. Én előbb készen álltam rá, mint ő. 2 év múlva, 2018-ban volt az eljegyzésünk, márciusban. Ugyanabban az évben júniusban azt mondta, vágjunk bele és egy hónappal később már össze is jött, de a baba sajnos nem maradt velünk és onnantól nem sikerült teherbe esnem. 

b.boom: Mi történt ezután, ha jól tudjuk 2019-ben fordultatok először szakemberhez? 

Zita: Orvostól-orvosig jártunk, elvileg minden rendben volt. Nekem 2019-ben kivették a jobb oldali pajzsmirigyem, alacsony volt az AMH-m, és inzulinrezisztenciám is volt. De ezekre mind azt mondták, hogy nem kizáró ok. A baba mégsem jött. 2019 decemberében felhívtam az egyik neves reprodukciós intézetet, hogy adjanak időpontot konzultációra. Januárban már ott ültünk az intézet vezetőjénél, aki petevezeték átjárhatósági vizsgálatra küldött. Január végén már meg is csinálták, azzal a jó hírrel, hogy mindkettő átjárható.

Lett ott egy szuper kezelőorvosom, aki a leletek és az átjárhatósági eredmény után 3 hónap spontán időszakot adott, hátha sikerül magától is. Nem sikerült, ráadásul a pandémiás helyzet miatt átmenetileg bezárt az intézmény is. Teltek-múltak a hónapok. Közben június 13-án megvolt a polgári esküvőnk. Egy napra rá pedig az a csodás hír fogadott bennünket, hogy 15-én újra nyit az intézmény én pedig nem voltam rest, június 16-án már hívtam is őket, hogy a következő menstruációval induljon is a kezelésem.  

Első körben az inszemináció mellett döntöttünk, júliusban lett volna az első próbálkozás de a tüsző magától megrepedt, így lefújtuk. Augusztusban újra nekifutottunk, ezúttal sikertelenül, majd szeptemberben ismét egy sikertelen kísérlet következett. 😞

Ezután arra kértem a kezelőorvosomat, hogy ne legyen több stimuláció, lombikot szeretnék. Október 26-án 6 petesejtet szívtak le, ebből 4 megtermékenyült! Október 31-én egy 5 napos babucit kaptam vissza, egyet pedig lefagyasztottak. A beültetés utáni hatodik napon hiperstimulációm lett. 

b.boom: Ez mit jelent? 

Zita: A hiperstimuláció a gyógyszeres kezelés következtében jön létre, ez egy normális élettani állapot, és azt jelenti, hogy nem csak egy tüsző és benne egy petesejt érik meg egy ciklusban, hanem több. Enyhe hiperstimuláció az esetek kb 20-30%-ban fordul elő, has feszülésen és diszkomfort érzésen túl egyéb tünetei nincsenek. Középsúlyos hiperstimuláció esetén hasűri folyadék jelenik meg, de ez szerencsére már sokkal ritkább, mindössze az esetek 1-5%-ban jelentkezik.  (Forrás: intima.hu) 

Nálam szerencsére nem volt igazán súlyos a helyzet, de azért volt tennivalóm bőven: rengeteg folyadékot kellett innom, fehérjét ennem, szúrtam a vérhigítót, antibiotikumot és vízhajtót szedtem. Közben 4-szer nézettem HCG és progeszteron szintet. Az eredmény végül pozitív volt 😊 Az első ultrahangon még csak embriótelep volt, de rá 1 hétre már volt szívcsőpulzálás! Elmondhatatlan volt a boldogságunk. Egyben ez volt az a pont, ahol az intézet elengedte a kezünket és visszatérhettem a saját nőgyógyászomhoz is, a terhességem innentől ő gondozta. 

Mára már a finisben vagyunk, július 21-re várjuk Lénát, mérhetetlenül hálás vagyok, hogy egyből az első lombik sikerült! 

b.boom: Mennyiben más egy IVF-es babavárás, mint egy ‘sima’ terhesség? Óvatosabbnak kell lenned, esetleg több vizsgálatod van, mint egy átlagos kismamának?

Zita: Az első várandós ultrahangon már veszélyeztetett terhesnek lettem nyilvánítva. Én a leszívás óta itthon vagyok, nem engedett a férjem dolgozni, de nekem is nyugodtabb volt itthon, hiszen a sikeres beültetés után is kell injekciókat és progeszteron kúpot alkalmazni, napi 6-ot használtam a 15. hétig, ezt a munkában használni elég kellemetlen lett volna, hiszen ez távozik a nap folyamán. A felhelyezés után és mindig 1-2 órát feküdtem. Konkrétan nincs több vizsgálat, de szerintem jobban figyelnek egy lombikos anyukára és más az anyukák hozzáállása is. A kórház, ahol szülni fogok, a 35 év feletti, lombikos nőket nem is engedi természetes úton szülni, de én ezt nem bánom. Programozott császár lesz, nekem így megnyugtatóbb.

93 injekciót szúrtam mire eljutottunk idáig, de egyet sem bánok, hisz így érkezhetett hozzánk Léna! 🥺

b.boom: Mit tanácsolnál annak, aki hasonló cipőben jár? 

Zita: Ne legyen tabu a nehézség! Sajnos úgy tapasztalom, sok helyen még mindig az. Merj segítséget kérni, egyáltalán nem ciki, nem kínos. Néha tényleg csak 1 kis löket kell. És számomra a legfontosabb: NE VÁRJ ÉVEKIG,  MÍG ELMÉSZ ORVOSHOZ! Ha újrakezdeném, már 6 hónap után elmennék. 

b.boom: Köszönjük a beszélgetést és kívánjuk, hogy a kezdeti nehézségek után csodás legyen a szülés és a babázós időszakotok is!