Amikor nincs egy kinyúlt göncöd sem - egy őszinte vallomás

Ilyen az, amikor a sok otthon töltött hét, ja nem, hónap után az otthoni outfit-edet hangulatjavítónak is betudhatod. Olvassátok IgenAnya rövidke írását arról, hogy a bezártságba süllyedve, a depi helyett a frizura, a szép ruha és egy kis testápolás milyen felemelő. 

Tegnap feltúrtam az egész ruhásszekrényemet egy jó bő, kinyúlt, agyonhordott, kényelmes, hosszú valamiért. Valamiért, ami úgy elfed, eltakar. Az a szerencsém, hogy már semmi ilyenem nincs, mert a legutóbbi ilyen mélypontom után megszabadultam mindentől. Konyhai rongy lett kábé minden.

Az itthon rabságában, a mindent elrejtő hatalmas téli kabátok alatt, ráadásul egy ekkora pocakkal és testtel gyakran esik az ember abba a hibába, hogy kényelmesen, de látványra borzasztóan öltözik fel. Félre ne értsetek, ha valaki, hát én nem vagyok annak a híve, hogy itthon is, mint régen, kiskosztümben, vasalt blúzban, magassarkúban, tip-top frizurában és sminkben várjam a Zuramat. De ilyenkor, amikor ilyen ramaty idő van, amikor minden hideg, szürke és undorító, akkor könnyen bele lehet csúszni abba a bizonyos hangulat gödörbe, ahonnan aztán nehéz kijönni. Pláne, ha tovább mélyítjük a gödröt a „szarul is nézek ki, az idő is szar, minden is szar” kifogásokkal. Tudom, ismerem a gödröt, nem egyszer csücsültem már én is benne. És lehet, hogy ma is ott ülnék, ha nem váltam volna meg attól a sok bő, kinyúlt, agyonviselt darabtól. Cseppet sem fontos külsőségnek tűnik, pedig tényleg sokat dob egy napon és a hangulatunkon egy hajmosás, egy szép rúzs és egy szép ruha. Persze, tudom, önmagában ezek nem oldanak meg komoly problémákat. De azért picit segít. Úgyhogy ma reggel, miután útjára eresztettem a családot, forró fürdőt vettem, hajat mostam, kisminkeltem és felvettem „a legszebb ruhámat” – ahogy Emma lányom a múltkor elnevezte.

ruha: b.boom kismama divat, mintás kétfunkciós kismama és szoptatós ruha

„Anya, miért vetted fel a legszebb ruhádat?” – kérdezte akkor is. Ezért a kérdésért, a mosolyért, ami járt vele, amikor megkérdeztem, hogy szerinted Anya csinos így? „Igen, nagyon csinos!” Mert persze, vagyok takarítónő, meg sofőr, alkalmazott és feleség, barátnő, meg anya és még sorolhatnám, mi minden. De nő is vagyok. És ezt soha nem szabad elfelejteni, hiszen ezért vagyok mindezekre képes. Mert NŐ vagyok. Most meg aztán valójában igazán, a 27 hetes pocaklakó hercegnőmmel.

További tartalmakért kövessétek IgenAnyát az Instagramon