Anya matek: 1+1 az nem 2, és 2+1 az nagyon nem 3

Nem okoz gondot az elsős matek, de amikor a gyerekek számát és a hozzájuk tartozó feladathalmazt kell összeadni, akkor mégis borul az összeadás. Fogadjátok szeretettel Reni írását a harmadik gyermekének születését követő összegzésről.

Akinek egynél több gyermeke van, szerintem már érti is, mire gondolok a cikk címében. Nekem decemberben született meg a harmadik gyermekem és ahogy a második után, úgy ezúttal is gyakran teszik fel nekem a kérdést: mennyivel nehezebb, mint a kettő (vagy korábban, az egy)? Erre általában ezzel a mondattal válaszolok: itt nem működik a matek, egy meg egy, az nem kettő és kettő meg egy, az nem három, ha gyerekekről van szó.

Sok minden függ persze a gyermekek közötti korkülönbségtől is. Van, aki a kis korkülönbséget preferálja, mert bár az elején nagyon nehéz, később (remélhetőleg) jól eljátszanak együtt. Ha mégsem játszanak el jól együtt, akkor persze utána is nehéz, de ezt nem (sem) tudhatjuk előre.

Én biztosan tudtam, hogy nem szeretnék egyszerre két pelenkás gyereket, kettőt, akit etetni és öltöztetni kell. Hozzám, úgy éreztem, jobban passzol az, hogy picit nagyobb korkülönbség van közöttük (nálunk 5 és 4 év) így talán nem bolondulok meg. Ez félig-meddig sikerült tulajdonképpen (bár némely napokon úgy érzem, nem, nem sikerült. Megbolondultam.)

Nem tudom, hogyan változik ez három gyermek felett (és én már nem is szeretném ezt megtudni), viszont azoknak, akik gondolkodnak még a gyermekvállaláson, talán tudok adni egy-két utat, amelyeken gondolatban érdemes elindulni tervezgetés közben.

1. Az egy, az nagyon nem nulla

Annál nagyobb változást nem fog hozni az életedbe egy második, harmadik gyerek, mint amekkorát az első hozott. Az első gyerek rengeteg dolgot megváltoztat a napi rutinodban. A szokásaid átalakulnak, máskor kelsz és fekszel, mást csinálsz majd napközben és igen, másokkal találkozol, beszélsz, mint korábban. Új szereplők lépnek az életedbe (védőnők, orvosok, bölcsis- és óvodai gondozók, stb.) és néhányan talán el is tűnnek hosszabb-rövidebb időre (kollégák, barátok, sporttársak). Valójában annyi minden megváltozik, amihez alkalmazkodnod kell, hogy mire az első baba 1 éves lesz, minden felfordul. Ha ezen túl vagy és ezt jól viselted, jól kezelted és úgy érzed, kezedben a gyeplő, akkor akár jöhet is egy kistestvér. Ha még mindig önmagad próbálod utolérni, elveszettnek érzed magad és kevés segítséged van, akkor viszont szerintem érdemes várni addig, amíg picit helyére kerülnek a dolgok.

2. Iroda vagy játszótér?

Ha túl vagy(tok) azon, amit az első gyerek érkezése átalakított az életetekben, akkor anyaként felmerülhet egy következő kérdés. Mi legyen a karriereddel? Értelemszerűen, ha három éven belül két gyermeked születik, az azt jelenti, hogy kb. 5 évre mindenképpen kiesel a munkából, ha nem saját vállalkozásban dolgozol. Itthon a GYED és a GYES lehetővé teszi, hogy egy anya hosszú ideig otthon maradjon – ennek jó hatása van a gyerekekre és a családokra, de rossz a karrierre. Természetesen nem mindegy az sem, milyen munkád van. Lehet, hogy könyvelőként nagyon le is maradsz a különböző, folyamatos változtatások miatt, ha egyáltalán nem követed az eseményeket. Viszont, alsós tanítóként könnyebb visszarázódni, a gyerekek többé-kevésbé ugyanolyanok, mint voltak öt évvel ezelőtt.

3. A harmadik a bónusz

Minden, a családba érkező és onnan távozó személy megváltoztatja a család dinamikáját. A második gyermeknél meg kell küzdenünk a lelkiismeretfurdalással, hogy már nem jut annyi idő az elsőre, de ez jól kezelhető probléma és a nagy is megszokja szépen, idővel. Az én saját élményem az, hogy két gyerek nem akkora változás az egyhez képest, mint az egy a nullához képest és a három a kettőhöz képest. A harmadik gyermek vállalására én mindig azt mondtam: az a bónusz gyerek. Ha minden rendben van, bírja a kapcsolat, bírjátok anyagilag, van segítség és a tesók is összeszoktak, akkor – ha van bennetek vágy – jó ötlet egy harmadik testvér. A három gyerekben az a nehéz, hogy ketten vagytok rájuk és háromfelé szaladnak. Viszont mégsem, hiszen a nagyok már sok mindenbe bevonhatóak, segíteni is tudnak és közben nagyon megható látni, ahogy a kicsit pesztrálják, játszanak vele, gondoskodnak róla és mindeközben ők is egyre felelőségteljesebb nagy testvérré válnak.

Nincsen szerintem olyan szám, kor, korkülönbség, nemi megoszlás, ami mindenkinek egyformán megfelel. A család igényei, lehetőségei, erőforrásai, és a ti személyes igényeitek kell, hogy meghatározzák azt, hány gyermeket vállaltok. Ez egyszerre igényel racionális döntést és érzelmi szempontok figyelembevételét is. Ha az észérvek rendben vannak, akkor pedig hallgassatok az érzéseitekre: hiszen végtére is, csak szeretetből és őszinte vágyból lehet egy családot építeni, működtetni.

Reni korábbi írásai:

Anya: az origo, az élet forrása, a család tűzhelye

Félelem nélkül – gyermekvállalás mellrák előtt és után