ANYA: az origo, az élet forrása, a család tűzhelye

Amikor egy párhoz megérkezik az első kisbaba és megszületik a család, a szerepek megváltoznak. A nő anya lesz, a férfi apa, megjelenik köztük egy új dinamika. Van, ahol ez könnyedén, lágyan megtörténik és van, ahol ebben a folyamatban ki kell magunkat újra találni. Az, hogy ez hogyan alakul, nagyon sok mindenen múlik. Hozunk magunkkal otthonról valamilyen mintát, hat ránk a környezetünk, befolyásolnak a társadalmi normák, miközben ott van bennünk egy tudatosság is, amivel szeretnénk tovább formálni a szerepeinket. Anyaként az ösztöneink, a zsigeri erőnk felerősödik és néha kicsit (vagy nagyon?) túlvezérel. Megszületik az anyatigris, aki nem enged semmiből, legfőképpen magából nem, szépen begyűri magát a család alá és elfelejti, hogy neki mire van szüksége. Fogadjátok szeretettel Bagi Reni írását anyai vállalásokról, társadalmi mintákról és szülői szerepekről.

ruha: Enigma blézer fazonú mellény, kismama garbó

Férfi központú társadalmak, gyermek központú családok – nézünk szét magunk körül és furcsán nézünk az olyan híresen anyaközpontú társadalmakra, mint pl. Olaszország. Ha máshonnan nem is, a Keresztapa trilógiából az egész világ számára világossá vált, milyen szerepe, tisztelet és státusza van a „Mamma”-nak egy hagyományos olasz családban. Ahogy minden esetben, amikor elbillen az egyensúly, ennek is megvannak a hátulütői persze. Bármelyik irányba (férfi, nő, gyerek) is tolódik el a társadalom vagy (mikro szinten) a család középpontja, az a szerepek, a finom harmóniák sérülésével jár. Nem meglepő hát, az igazság valahol itt is középen van – talán éppen a (családok szintjén) kiegyensúlyozottabb Skandináv-modellben?

Azt a pszichológia eredményeiből biztosan állíthatjuk, hogy a gyermekközpontúság csak következetességgel és szelíd, világos határokkal együtt működhet egészségesen. A gyerekek – nagyon kedvesen – a kutyusokhoz hasonlóan viselkednek abban az esetben, ha ezek nincsenek meg, egyszerűen szükségük van a szülők gondos irányítására, terelgetésére. Biztonságot és erőt ad nekik a stabil szülői jelenlét, és felzaklatja őket az életkorukhoz képest túl sok felelősség, döntés vagy a keretek hiánya.

Magyarország persze nem Skandinávia, ennek minden előnyével és hátrányával (a napsütéses órák száma miatt kifejezetten hálásak lehetünk) azonban érdemes néhány apró gyakorlatot átvenni tőlük is és itt nem csak az ízléses lakberendezésre gondolok, hanem a szülői szerepek, kötelezettséget, feladatok megoszlására. Az egyensúly megteremtésére!

Sajnos itthon gyakran azt tapasztalom, hogy a nők elforgácsolódnak anyai szerepükben. Kimerülnek lelkileg és testileg, kevés a társas támogatás és bár vannak társadalmi szokásokból eredő (sok esetben) hibásan berögződött minták is, valahogy mi, nők sem állunk ki kellően asszertíven érdekeink képviseletéért. Én hiszek abban, hogy a nagy változások mindig négy fal között kezdődnek és így ebben az esetben is nekünk kell megtennünk az első lépéseket.

Az anya az origo, az élet forrása, a család tűzhelye – nem véletlenül születtek ezek a beszédes kifejezések. És nem elvéve a fantasztikus apák szerepét és jelentőségét a családban, ma én alapvetően azt látom, hogy itthon az anyáknak kevesebb lehetősége van szabadidős tevékenységre, sportolásra, egy hobbira, társasági életre. Ennek megváltoztatásáért mi, anyák, rendkívül sokat tehetünk. Abból tudsz adni, ami neked is van – tartja a mondás, és ahhoz, hogy békét sugározzunk magunkból, először önmagunkban kell azt létrehozni. Kicsit olyan ez, mint az oxigénmaszk a repülőkön: először a sajátodat kell felvenni és utána segíteni másoknak. Ha harmóniát szeretnénk teremteni magunk körül, akkor mindenekelőtt magunkban és magunkkal kell ezt elérnünk. A kimerült, fásult énünk nem tud energiát adni másoknak sem. Egy instabil nő, nem tud kellő stabilitást adni.

Anyaként mindannyian érezhetjük, hogy bármit megtennénk a családunkért, a gyerekeinkért. A jó hír az, hogy ehhez az út mindig rajtunk keresztül vezet.

Renit megtaláljátok a b.boom blogon több cikkben is és az Instagramon is.