Az a bizonyos pozitív teszt - Kismamanapló 1. rész
- nati
Miután Mimi legutóbbi posztjában már a szülőszobára készült, Nati vesz át a helyét és számol be nekünk kismama mindennapjairól. Fogadjátok szeretettel kismama naplójának első bejegyzését.
2020. június 11-e volt a nap, amikor megtudtam, hogy babát várok. Az első kisbabám, és azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez a dátum örökre bevésődött a fejembe. Egy csütörtöki nap volt, aznap éppen itthonról dolgoztam (a munkahelyemen ugyanis váltott rendszerben dolgoztunk akkor – hogy limitáljuk a jelenlétet az irodában, felváltva jártunk be, heti kétszer, a maradék három nap pedig home office volt mindenkinek). Ez az időszak már a tavaszi korona-őrület után volt, amikor már javulni látszott a helyzet és a szigorításokon is lazítottak.
Azon a bizonyos csütörtöki reggelen valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva késztetést éreztem arra, hogy csináljak egy terhességi tesztet. Nem azért, mert tapasztaltam volna bármilyen terhességre utaló tünetet, illetve még az ideje sem volt itt a tesztelésnek, egyszerűen úgy keltem fel reggel, hogy megcsapott ez az isteni sugallat (egyébként pont pár nappal előtte vettünk az egyik drogériában egy pár tesztet – csak úgy biztos, ami biztos alapon, hogy legyen itthon).
piros kismama tunika a b.boom-tól
Egy kis kitérőként, rólam azt kell tudni, hogy egy évvel ezelőtt életmódváltásba kezdtem, ami azt jelenti, hogy komolyan elkezdtem odafigyelni az egészséges étkezésre és rendszeresen edzeni. Persze beletellett egy pár hónapba, amíg sikerült megtalálnom az egészséges arany középutat (azaz, hogy ne vigyem túlzásba az edzést túlságosan alacsony kalóriabevitel mellett), én azt mondanám, hogy ezen arany középút megtalálása nagyjából 2020 elejére sikerült is. Tehát a szervezetemnek volt egy jó fél éve arra, hogy regenerálódjon a korábbi nem-túl-egészséges életmódomból.
Térjünk is vissza arra a bizonyos csütörtöki reggelre. Körülbelül olyan 8 óra lehetett, amikor felkeltem, valamiért késztetést érezve arra, hogy teszteljek. Ahogy ebből a távlatból vissza tudok emlékezni, nem is az volt bennem, hogy azért kell tesztelnem, mert azt éreztem, hogy biztosan pozitív lesz, hanem inkább csak a kiváncsiság hajtott, és sokkal erősebben éreztem azt, hogy áh, úgyis negatív, biztosan nem sikerülhetett ilyen hamar, de legalább ezt is letudom és elkezdhetem a napot.
És akkor megjelent a két csík. Igaz, a második rendkívül halvány volt, de egyértelműen ott volt. Azt a boldogságot, de egyben sokkot, meglepettséget és izgatottságot, amit akkor éreztem, nem is lehet szavakba önteni. Szerintem ezt csak az értheti, aki már átélte ezt... Itt emlékeim szerint hosszú percek is elteltek a fürdőszobában, amíg magamhoz tértem, de már én sem tudom teljesen pontosan felidézni, hogy mennyi idő is volt. Rengeteg gondolat cikázott a fejemben: „Ez most komoly? Hogy történhetett ez ilyen gyorsan? Mi lesz a munkámmal? Hogyan fog megváltozni az életünk? És hogy mondjam el a férjemnek?!”
kényelmes kismama ruha a b.boom-tól
Ugyanis már régóta elterveztem, hogyha egyszer kiderül, hogy babánk lesz, akkor mindenképpen valamilyen emlékezetes módon fogom elújságolni a hírt a férjemnek. „Szerencsére” ő ekkor nem volt itthon, mert már elindult dolgozni (ellenkező esetben nyilván nem bírtam volna ki, hogy ne mondjam el neki ott egyből helyben), úgyhogy előttem volt a nap, hogy ezt kitaláljam.
Folytatás a következő bejegyzésemben!
Addig is, akit érdekelnek a várandóssággal kapcsolatos további tartalmaim, az megtalál az Instagramon.
