Szülés előtti visszaszámlálás

THE FINAL COUNTDOWN - Kismamanapló S03E05 

Ahogy közeledik a nagy nap, az erőm (ezzel párhuzamosan) fogyóban. Pedig mindenhol azt olvassa az ember lánya, hogy a szülés napjára légy topon fejben, fizikailag, mert ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy a szülésed úgy sikerüljön, ahogy tervezted!

Harmadik császárra készülve ez persze kicsit máshogy cseng, de ettől függetlenül, nem akarok úgy beesni a kórházba, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Épp ellenkezőleg: van egy egyre jobban körvonalazódó elképzelésem arról, hogy mit szeretnék és minek örülnék. Ehhez viszont az kell, hogy testben és lélekben is átadjam magam az állapotomnak.

Nem könnyű, hisz megszoktam, hogy folyamatosan benne vagyok valamiben: intézek ezt, intézek azt, csinálom a dolgom, az ezerféle dolgom és a Duracell sosem merül le. Na, de most közel sem így van. A Duracell nagyon is lemerülőben és érzem, hogy az ösztöneim is mást súgnak: ideje leállni. Az eddig sem kifejezetten extrovertált személyiségem magasabb fokozatra kapcsolt: befelé fordulásra, elmélkedésre ösztönöz.

Közben komoly lelki munka folyik a háttérben - először tapasztalom meg, hogy milyen dráma a testvér érkezése.

Anno, amikor Hédi született, Dani mindössze 21 hónapos volt. Teljesen máshogy vette az ívet akkor is, most is: akkor nem fogta fel, most pedig nagyon is felfogja a történéseket és felnőttes hozzáállással támogat engem. Persze, azért nem tagadhatja le a mindjárt 5 éves mivoltát és vannak napok, amikor foghíjról odaveti, ‘Mimi, dögunalmas vagy és folyton csak pihensz! (Mindezt úgy, hogy én meg pont az ellenkezőjét érzem és azt kívánom, bárcsak pihenhetnék egy kicsit.)

Ezzel szemben, az én Hédi babám szenved. Nem mondja, de minden porcikája ordít, hogy nem vagyok jól és nem tudom mi lesz. Egyik pillanatról a másikra változott meg a viselkedése és a felszabadult, flegma Tuki helyét átvette a szorongó, bizonytalan alteregója. Ezt átélni ebben a hormongőzös állapotban, nagyon nehéz.

Fizikailag sem vagyok már a topon: szuszogok, nem tudok aludni, megállás nélkül pisilek, hamar fáradok…

Egy szó mint száz: mindannyian készen állunk az új családtag érkezésére.

Jöjjön a lényeg: mi lesz a kórházi csomagomban?

Kezdjük egy vicces sztorival: mit vittem magammal először?

Első babavárásom idején buzgón tanulmányoztam a listát, amit a kórház weboldaláról töltöttem le: mire lesz szüksége az újdonsült anyukának?

Na, én jól bepakoltam mindent: müzlis tál a fejéshez (természetesen nem volt szükségem rá), váltóruhák tömkelege, étel, ital, nasi a vajúdáshoz, nasi a szülés utánra, kedvenc kávé … és ha mindez nem lenne elég, SZÁMTALAN női magazin, laptop (mert ugye ki tudja, bármire kellhet, még filmezni is fogok) smink, pipere, babacuccok. Hosszasan folytathatnám!

Utólag vicces visszaolvasni, de szerintem tök jól megmutatja, hogy mennyire más az elképzelés a szüléssel kapcsolatban és ehhez képest milyen a valóság. Ahogy az lenni szokott, a második szülésre elég vagányan, egyetlen sporttáskával érkeztem, ami jó volt, amikor be kellett menni, de a férjem elég sok mindent hozott pótlólag, és akkor finoman fogalmaztam :)

Ha még nem olvastátok a blogon a kórházi pakkos írást, ajánlom figyelmetekbe ugyanis tényleg a legfontosabbak vannak benne összeszedve: 

Az én lelkivilágomnak sokat jelent a normális pizsama és köntös, ettől egy kicsit ‘nőbbnek’ érzem magam. Mindkettőből megtaláltam az igazit a b.boom kínálatában.

Most először császáros bugyival is készülök és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen - erről biztosan be fogok számolni később!

Nagyon jó tipp a két papucs - legutóbb ügyesen egy darab szőröst mamuszt vittem, ami az agyamra ment, mert a szülés után folyamatosan izzadó lábam megsült benne, fürdőbe pedig nem volt jó.

Sportkupakos ital - császár után nagyon kell, legutóbb lemaradt és nem ecsetelném suta próbálkozásomat a szívószálas ivászattal.

Szintén első alkalommal viszek magammal fellépőt (kis IKEA sámlit) ami megkönnyíti majd a visszajutást az ágyba. Császár után ez is életmentő.

Velünk jön a kedvenc szoptatós párnánk is (a kis félhold, szintén b.boom), bár ezt még meg kell beszélnem a gyerekekkel (jelenleg ők alszanak rajta)!

És olyan alap dolgok, mint iratok, mobil töltő, hazamenős ruha… és egy kis csoki. Mindig kell egy kis csoki. 

Legközelebb november végén jelentkezem majd itt, egy friss, ropogós újszülöttel a karjaimban és őszintén hiszek benne, hogy csupa jó dologról fogok beszámolni nektek.

Izgatottan várom és köszönöm, hogy végigkísértétek (az éteren keresztül) a harmadik várandósságomat!

Akit érdekel a történetünk, Instagramon is megtalál.

A legjobbakat:

Mimi